--Halálos Szerelem..(történet)
Halálos Szerelem
Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon,
szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon.
Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek,
soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.
Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese,
mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.
Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet,
harcolni hívták, el innen nagyon messze.
A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét,
de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.
Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott,
féltette a fiút, nagyon szomorú volt.
Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett,
mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.
Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért,
gyengéden átölte, s suttogva csókot kért.
Kint ültek a csillagok előtt előző este,
s választottak egyet, mely a legfényesebb.
Így szólt a fiú: Ha látod, hogy e csillag lehullik, tudd hogy én már nem létezem!
A lány megint csak sírt, könny csillogott gyönyörű szemeiben.
Mikor aztán a fiú a háborúba odaért,
harcolt, s ezt csak egyedül a szerelméért.
Mindig ott lebegett előtte a lány meseszép arca,
a gyönyörű szép szeme, s csillogó ajka.
Lement a nap, majd feljött a hold,
a fiú még mindig csak harcolt és harcolt.
Belenyilallt valami fájdalom, elsötétült minden,
érezte hogy vége most már, már fájdalmat sem érzett.
Látta magát ahogy fekszik a sötét ég alatt,
a lányra gondolt s közben mosolygott arca.
Lepergett előtte az egész élete,
mikor még boldog volt, mikor a lányt érintette.
Közben a lány otthon ült az ablakban,
s folyamatosan csak azt az egy csillagot bámulta.
Látta amint lehullik szikrázva,
érezte szívében az égető fájdalmat.
Tudta, hogy a fiú már nem létezik többé,
elővett egy kést, s karcolgatta a kezét.
Először csak karcolgatta, majd mélyen belevágta,
előtte is lepergett minden, az öröm s bánat.
Végül mindketten felértek az égbe,
s ott folytatták együtt a csodaszép életet.
Tán még most is ott vannak az égben,
s együtt élnek majd örökre a szerelemben
csütörtök, április 29, 2010
SZERELMES SMS-EK
Félek tőled, bár nem tudom miért, égek tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak, bár nincs rá okom!
Szerettem volna neked valami okosat, szépet, izgatót, szexiset küldeni, de nem fértem fel a kijelzőre. :)
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Féltelek. Ha tehetném vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hisz Te vagy, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal.
Kezem kezed nélkül: mint a virág illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül: mint a reggel harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!
Már régóta keresem az ideális párnát... Azt hiszem, valahol a Tied mellett van!
Rájöttem valamire: a mi függvényünk egy lineáris egyenes, ami szigorúan monoton növekvő. Egyik tengely az idő, a másik a kötődés!
Szívem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kíván,
Soraim betűiben keresd!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek?
Ha meglátlak, remegni kezd a lábam, elszorul a szívem és remegni kezd a hangom! Szeretlek, de ezt sose fogom tudni elmondani a fenti okok miatt!
Szerettem volna neked valami okosat, szépet, izgatót, szexiset küldeni, de nem fértem fel a kijelzőre. :)
Elvitted tőlem a napot, a holdat és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még elvagyok, de nélküled én meghalok.
Féltelek. Ha tehetném vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hisz Te vagy, ki már akkor hiányzik, mikor ébred a hajnal.
Kezem kezed nélkül: mint a virág illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül: mint a reggel harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!
Már régóta keresem az ideális párnát... Azt hiszem, valahol a Tied mellett van!
Rájöttem valamire: a mi függvényünk egy lineáris egyenes, ami szigorúan monoton növekvő. Egyik tengely az idő, a másik a kötődés!
Szívem titkát írom
E kis versbe neked,
Rád gondolok,
Ezt sose feledd,
S hogy szívem mit kíván,
Soraim betűiben keresd!
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható? Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható? Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek?
Ha meglátlak, remegni kezd a lábam, elszorul a szívem és remegni kezd a hangom! Szeretlek, de ezt sose fogom tudni elmondani a fenti okok miatt!
Hamarosan újra találkozunk, állandóan titkos összeköttetésben állunk majd. Ha már elviselhetetlenül vágyódom utánad, a szívem hívni fog, a te szíved pedig meghallja e hívó szót. Tehetetlenek vagyunk a szerelmünkkel szemben.
Ha úgy érzed élni nincs kedved, mert nincs miért, nincs kiért, nyújtsd kezed felém, szeress belém, és élhetünk együtt egymásért!
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék, két szemedet nézném csillagom ezreivel.
Oly szenvedélyesen szeretlek, hogy szerelmem nagy részét elrejtem, nehogy rád nehezedjen a súlya.
Azt akarom, hogy enyém légy, mint Róbert Gidáé Micimackó. De Te ne félj semmitől, mint Malacka, mert én vigyázok Rád, mint a bátor Tigris.
Hmm... Akartam valami szépet írni Neked, de rá jöttem, hogy nincs értelme, hisz csak tükörbe kell nézned.
Önnek egy cupp üzenete érkezett. A sípszó után kérem kapcsolja le a lámpát és álmodjon szépeket. Köszönjük: Cupp
A nap 24 órájában rád gondolok, és az alól ez a pillanat sem kivétel. Szeretlek!
Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.
A sör egészséges, a vörösbor romantikus, a vodka hódító, a pálinka fejbevaló... de csak egy valami tesz igazán részeggé... Te!
Tudod, hosszú álom az élet. Valaki rosszat álmodik, valaki szépet. Én azt szeretném, ha mi együtt álmodnánk valami szépet, s álmunk soha nem érne véget.
Szívem szíveddel együtt dobban, nem szerethet nálam senki jobban, olyan vagy nekem, mint egy édes virág, többet érsz nekem, mint az egész világ.
Más csókol, más szeret és más karja zár. De emléked megvan, szívembe temetem, bárhová bújsz én sohasem feledem.
Olyan vagy nekem, mint lepkének a Hold az éjszaka egén. Folyton felé repül, de el nem érheti.
Ne hidd, hogy szerelmedet térden állva kérem én. Bár szívem érted ég, koldulni büszke még!
Kínzó vágy gyötör, hiányod majd megöl, nem bírom ki nélküled! Kérlek szoríts magadhoz s csókkal mondd, hogy szeretsz.
Árnyak mozognak, kelnek szaporán, én csak nézem a holdat, csillognak a csillagok, mint a borostyán, már csak te hiányzol, s tőled lenne szívem oly olvadt.
Mindnyájan angyalok vagyunk, de csak 1 szárnyunk van. Csak akkor tudunk repülni, ha szorosan átöleljük egymást.
Egy gyöngéd ölelés, mely elfeledtet mindent. Csak a pillanatnak élsz, mely megér minden kincset. Egy forró csók, mely tüzes a vágytól, érzem: örökre hozzád láncol.
A szerelem olyan, mint egy álom, néha szép, néha fájdalom, igazán szeretni csak egyvalakit lehet, éspedig azt, ki téged nagyon szeret.
Este, ha lefekszel, tárd ki az ablakod, elküldtem hozzád az én csillagom. Egy pillanatra kérlek figyelj rá, mert a nevemben szép álmokat kíván.
Hogyha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet. Százszor elmondanám, hogy szeretlek Téged.
Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!
Kicsim, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkáltál a fejemben!
Te vagy a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája :-)
Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.
Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.
Ki az? Ó betűvel kezdődik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.
Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.
Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.
Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
Felforrósodik a levegő, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív. Akivel ez most történik, sms-t küld neked.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.
Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!
Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.
Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.
Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.
Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.
Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.
Hogyha patak partján szomorúfűz volnék, alkonyatkor szépen rád hajolnék, s füledbe súgnám altató mesémet. Százszor elmondanám, hogy szeretlek Téged.
Ha én írnám sorsod könyvét, szíved, lelked vágyát, életed örömét: olyan széppé írnám, mint egy tündérálom, a legboldogabb te lennél a világon!
Kicsim, csak azt szeretném megkérdezni, hogy nincs-e izomlázad, mert egész nap itt motoszkáltál a fejemben!
Te vagy a szívem kuglófjának egyetlen szem mazsolája :-)
Megnéztem a szótárban a vonzó, a helyes, az édes, és a szexi szavak értelmezését, és nem csodálkoztam rajta, hogy a te neved volt odaírva.
Szeretném, ha szeretnél, ha néha megölelnél, s ha fognád a két kezem, boldog lenne életem.
Ki az? Ó betűvel kezdődik és borzasztóan szeret? Ó, hát az én vagyok.
Szemed csillogása, mosolyod ragyogása, szívemben az örök boldogság forrása. Forró szellő suhan keresztül testemen, s suttogja, hogy te vagy az egyetlen.
Fáj az emlék, mégis öröm, álmaimban minden percem veled töltöm. Nem tudlak és nem is foglak elfeledni, kár, hogy így kellett megtanulnom szeretni.
Azt tanultam, hogy egy nap 24 óra, egy óra 60 perc, de azt nem tudtam, hogy egy pillanat nélküled maga az örökkévalóság.
Kis pillangó száll most az éjben, minden ember szemére álmot hoz szépen. Elküldtem hát hozzád adja át a csókom, így csukódjon le a szemed, ajkammal ajkadon.
Két szív mely egy ritmusra dobog, két lélek mely csak együtt ragyog. Ezek vagyunk ketten, csak te meg én, szerelmünk soha véget nem ér.
Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek.
Tedd a kezed a homlokomra, mintha kezed, kezem volna. Úgy szeress mint még soha, mintha szíved szívem volna.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak.
Megpróbáltalak levegőnek nézni, de rájöttem, hogy levegő nélkül nem tudok élni.
A távolság csak kérkedő ellenfeled, ha igazán tudsz szeretni, legyőzheted. A fegyver a képzelet, idézd fel őt s itt van veled. A szívedben és lelkedben ott a szerelmesed.
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon.
Ülök a tóparton és nézem a vizet, várom a pillanatot, amikor újra látlak téged. Tudom, messze vagy, nem lehetsz itt velem, de olyan jó lenne, ha most itt lennél mellettem.
Felforrósodik a levegő, kikapcsol az agy és dobogni kezd a szív. Akivel ez most történik, sms-t küld neked.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez mint a valóság. Kár, hogy álmodom.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott csillog egy könnycsepp.
Csak nézlek téged, de szólni nem merek, úgysem érted szerelmes szívemet. Komédiázol, játszol csak velem, az élet mégis te vagy csak nekem!
Szemembe nézel, szívembe látsz, ha szerelmet kérsz, ott mindig találsz. Ha mindenki elhagy és senki nem szeret, ne félj, én mindig itt leszek veled.
Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. Szeretlek, suttogják váltig, egyik te vagy, én a másik.
Elvitted tőlem a napot, a holdat, és minden csillagot. Többé szivárványt sem láthatok, nem mámorítanak illatok. Nélkülük még valahogy megvagyok, de nélküled én meghalok.
Leírni nem tudom mit irántad érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak.
Ha szeretsz, add a kezed, és ne kérdezd, hogy ki vezet. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, csak azt akard, hogy örökké együtt legyünk.
Nem tudok aludni, remeg a szívem, hiányzik, hogy kezed kezemhez érjen. Riadtan ébredek, merre vagy, hol lehetsz. Megnyugszom, csak mondd, hogy szeretsz.
Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged.
Ne titkold el, mi szívedben él, nem kell, hogy szebb, s jobb legyél. Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad.
Újra péntek, megint vége egy hétnek, de a nélküled eltöltött napok semmit nem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: kösz, jól vagyok.
Ha lemegy a Nap, és feljön a Hold, a távolból valaki rád gondol. Nézi az eget, és reméli, hamarosan melletted lehet.
Tenger partján a víz és homok, így együtt szép e két dolog. Együtt vannak, ölelkeznek, minden percben szeretkeznek. Álmomban én homok lettem, s a tenger vízében rád leltem.
Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka.
Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek.
Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek.
Ha el merném mondani, amit most gondolok, megtudnád, hogy rólad álmodom. Ha el merném mondani, amit most érzek, megtudnád, hogy mennyire szeretlek.
Szép volt a sorstól, hogy utamba ejtett, hogy minden csókod a számon felejtett. Még csak akkor tenne szépet, ha egyszer mindörökre, nekem adna téged.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy órát ölelj, míg megsúgom, kívánlak. Csak egy napot adj, hogy meg tudjam mutatni, mit jelent forrón, őszintén szeretni.
Szeretnék az álmod lenni, alvásodat megédesíteni. Szeretnék pilláidon, minden éjjel megpihenni, s álmot hozó csókjaimat ajkadra lehelni.
Kell a föld, hogy legyen élet, kell a nap, hogy legyenek fények. Kell a határ, hogy ne legyen végtelen, s kellesz te, hogy boldog legyen életem.
Féltelek! Ha tehetném, vigyáznám minden léptedet. Vigyáznék rád, mint egy angyal, hiszen te vagy, aki akkor is hiányzik, mikor ébred a hajnal.
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény, mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem, s hiszem, hogy van remény.
Valaki titokban rólad álmodik, valaki rólad szövi legszebb álmait. Valaki szemében miattad könny ragyog. Hidd el ez a valaki én vagyok.
Higyj mindent, csak azt ne, hogy feledlek. Feledj mindent, csak azt ne, hogy szeretlek.
A világ számára csak egy személy vagy, de számomra te vagy a világ.
Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedőlne.
Túl sok csillag van az égen, túl sok könnycsepp a szemünkben. Túl sok nő van a világon, de senki olyan mint te. Egyedi vagy és különleges.
Szeretnék nevetni, szívből ölelni, apró csókokat arcodra lehelni, minden reggel melletted ébredni, és édes csókkal álmodból ébreszteni.
Álmaimban rólad álmodom és mindazokról a dolgokról, amit együtt tehetnénk. Szívem érted sóhajt és az ajkaim egy édes jóéjt puszit küldenek neked.
Egy csendes este, amikor nem vesznek körül a barátok, becsukom a szemeimet és rád gondolok... halkan érted sóhajtok.
Van egy hely a szívemben, amelyet csak te tudsz kitölteni. Már az első pillanatban megnyertél magadnak és mindig sikerülni fog ez neked.
Nemrég valami történt velem, a legcsodálatosabb dolog, egy álom amelyik valóra vált, azon a napon, amikor megszólítottál és megismertelek.
Ha a szívem akkora volna mint a világegyetem, akkor sem volna elég hely benne, hogy beleférjen mindaz a szeretet, amelyet irántad érzek.
Láttam havat májusban, angyalokat az égben, láttam olyan dolgokat, amelyekről mások csak álmodnak... de sose láttam még nálad édesebbet, istenibbet.
Apád egy tolvaj... mert ellopta a csillagokat az égről és elhelyezte őket a gyönyörű szemeidbe.
Egy fiú és egy lány lehetnek barátok, de megtörténhet, hogy egymásba esnek. Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban, lehet túl későn, de lehet, hogy örökre.
Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk? amikor álmodunk? amikor csókolódzunk? mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatóak. Ha becsukom a szemeim, téged látlak.
Ha látnád a szemem csillogását, ha hallanád a szívem dobbanását, tudnád mit érzek irántad, éreznéd, hogy mennyire imádlak.
Hiányzol, mint testnek a vér, szinte éget, hogy nem vagy az enyém. Hozzád repülnék, mint egy gondolat, hiányzik minden ami te vagy.
Szükségem van a napra, a csillagokra, a holdra és rád. A napra nappal, a holdra és a csillagokra éjszaka, Rád pedig örökké!
Kértem az Istent, engedjen feledni, de az volt a válasz: Téged kell szeretni!
Gyönyörű álmom volt az éjjel, egy csillag szeretkezett a holdfénnyel. De ez nem álom, hanem valóság, ott én voltam és te voltál.
Ameddig szeretsz, én addig élek. De kérlek szeress, mert meghalni félek.
Cukor? Nem! Csoki? Nem! Gondolkozzunk... Méz? Hmm... A csudába! Egyszerűen nem jut eszembe semmi, ami olyan édes, mint te.
Fáj a lét, a létezés, a lefekvés és az ébredés. Fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert nem vagy velem.
Rejtelmek, ha zengenek, őrt állok, mint a mesékben; bebújtattál engemet, talpig nehéz hűségbe.
Küldtem egy angyalt, hogy vigyázzon rád. De visszajött és azt mondta, hogy az angyalok nem vigyáznak egymásra.
Azt mondták, hogy esett az eső amikor megszülettél. De nem esett, csak Jézus sírt, mert elvesztette a legaranyosabb angyalát.
Ha porba írunk valamit, elfújja a szél, de ha a szívünkbe véssük, örökké él. Én a szívembe véstem egy szót s egy nevet! A szó: Szeretlek! A név: a te neved!
Azt mondják, hogy szerelembe csak egyszer lehet esni. De ez nem igaz, én minden egyes alkalommal szerelembe esek, amikor rád gondolok.
Szeretnék könnycsepp lenni, a szemedben megszületni, végigfolyni az arcodon, és meghalni az ajkadon.
Egy nap megkérded tőlem, hogy mi a fontosabb számomra, te vagy az életem? Én pedig azt válaszolom, hogy az életem. Erre te elhagysz, pedig ha tudnád... Te vagy az Életem!
Ha a csók esőcsepp lenne, elküldeném neked a záport. Ha az ölelés másodperc lenne, küldenék neked órákat. Ha az érintés víz lenne, elküldeném neked a tengert
EGY IGAZ SZERELMI TÖRTÉNET 2
Volt egy lány ki kereste a boldogságát.Nyughatatlan volt és szabad.Mindig szabadnak vallotta magát amire nagyon büszke is volt.Nagyon szerette édesanyjat aki egyedül nevelte őt.Egyszer egy szórakozóhelyen megismert egy fiút.Nem szeretett volna sohasem szerelmes lenni de még is ott volt a fiúval mert valami megfogta.A fiúnak gyönyörű szép kék szeme volt lógós nadrágja valamiféle márkás pólüja és érdekesen befűzött szintén márkás öve.Baseball sapka takarta barna kissé hosszú haját.A fiú megcsókolta a lányt.A lány ellökte magától és azt mondta:"Én szabad vagyok!" A fiú hasonló kinézetű barátaira nézett felnevetett és közbe ezt mondta:"Kislány senki nem mondta azt, hogy nem vagy az!Éld csak az életed mi eltöltöttünk egy szép estét ennél lehet akar szebb esténk is-kacsintott a lányra és folytatta-én is szabad vagyok és nem áll szándékomba ezen változtatni!" A lány kicsit csalódott volt, hogy a fiú ezt mondta,hisz arra várt,hogy a fiú kicsit udvaroljon neki.De a lány észre sem vette,hogy a szabadságát veszti el avval hogy mit sem törődve a laza sráccal együtt volt egész éjszaka.Arra gondolt,hogy jót bulizik vele és enniy,csókolóztak és még telefonszámot is váltottak.A lánynak kicsit hamarabb hazakellett mennie mert jött egy telefon hogy az annyira szeretett édesanyja kivel baratnők voltak meghalt...A lány megkérte a fiút hogy ha gondol rá hívja fel.Eltemették 5napra rá az édesanyjat akkor másra nem tudott gondolni de telt az idő és a lány észrevette, hogy a fiú nem telefonál.A lány a nagymamájához került és ott élt.Fél évre rá a lány bátorságot vett és felhívta a fiút.A fiú azt mondta h találkozzanak azon a szórakozóhelyen,ahol azelött összefutottak és egy nagyon szép estét töltöttek el.A lány úgy érzte fél év után újra boldog órákkal a buli elött elkezdett készülődni.A lány elment a barátnőjéhez és elindultak a buliba.A lánynak remegett a keze és érezte,hogy a fiú ott lesz és újra szép estének nézett elé.A lány bele se gondolt h már fél éve nem szabad mert rabul ejtette a fiú.Megerkeztek a lány berohant a WC-re és megigazította haját és a sminkjét.Megfogta barátnője kezét és elindultak a pult felé nem volt senki ismerős ott,de hirtelen megfordult valaki és ismerös szempár kacsintott rá.A fiú volt egy másik baratjával a fiú barátja elhívta a lány barátnőjét.A lány szépen mosolygott a fiú megfogta a lány kezét és így szólt nevetve:"Kislány szabad vagy még?" A lány elgondolkozott...Mélyen és belegondolt,hogy fél éve az anyukáját és a szabadságát egy napon vesztette el.
A lány reszketö hanggal így szólt:"Persze,hogy szabad!"Mosolygott és úgy gondolta,hogy a fiú nem tudhatja azt,hogy szereti.A fiú rámosolygott és azt mondta:"Hát én megmondom neked őszintén azért nem kerestelek mert elhagytam a kabátomat amiben a telefonszámod volt.Sajnálom."A lány elmosolyodott.A fiú kihívta őt és sétáétak egy nagyot a lány elmondta,hogy mi mindenbe változott meg az élete fél év alatt.Vége lett a bulinak a lányt hazakisérte a fiú és megkérdezte:"Kislány te szeretnél valamit tőlem vagy inkább maradsz szabad?" A lány tenyere izzadt lett hisz úgy érezte ha kell mindent felad a fiúért,de mi van ha a fiúnak nem kell ő?A lány bátor lett és azt mondta:"Félre teszem a szabadságom..." A fiú boldogan megcsókolta a lányt.A lány úgy érezte visszakapta a szabadságot és büszken gondolt arra,hogy az anyukája figyeli valahonnan őt és boldog.A lány és a fiú éveken át együtt voltak s közben felnőttek.A fiú egyik reggel arra ébred,hogy nem kell neki senki sem.Egy levéllel otthagyta a lányt.
"Ne haragudj kicsilány,de valami folytogat,valami olyan amire azt hiszem te szoktattál rá.
Folytogat és nem akarja,hogy itt maradjak.Ez azt hiszem a Szabadság.És a mai napig ezt nem éreztem.Azt sem éreztem a mai napig,hogy felőlem a szerelem kihült.Imádlak drágám
úgy mint még senkit sem, de érsd meg ez már nem ugyanaz.Megváltozott és elmult.
örökre szeretlek kicsim!"
A lány könnyekkel teli szemekkel elindult elindult keresni párját egyetlen szóért ami gyötörte lelkét:Miért?És érezte,tudta,hogy hol lesz elment a szórakozóhelyre.Ott találta valóban a fiút.Ott volt a barátnőjével.Átkarolták egymást.A lány elrohant a fiú látta és megállította meg sem szólalt de térdreborulva el kezdett sírni...A lány éles hangon megszólalt:"Miért?" A fiú erre azt mondta hogy megbolondult,és hogy ez már több hónapja így megy.A lány ellökte magától a fiút és elindult,elindult.Soha senki nem látta többé csak egyszer.Egyszer bekapcsolta a fiú a TV-t és látta,hogy a lány van benne.A lány aki Ausztráliába utazó repülőn megölte magát és egy levél volt a kezében.
Óhhh Istenem.Nem értem mit tettem ami engem ennyire tönkretett.Nem értem mivel érdemeltem ezt én meg.Mindenem elveszett semmim nincsen.Se édesanyám,se szabadságom,se az akit a világon a legjobban szerettem.Miért?
A fiú a lány sírjára borulva rájött hogy,tönkre tette a lányt és elvette magától is az életét mert nem akart abban a tudatban élni,hogy a lány miatta halt meg,és miatta szenvedett
A lány reszketö hanggal így szólt:"Persze,hogy szabad!"Mosolygott és úgy gondolta,hogy a fiú nem tudhatja azt,hogy szereti.A fiú rámosolygott és azt mondta:"Hát én megmondom neked őszintén azért nem kerestelek mert elhagytam a kabátomat amiben a telefonszámod volt.Sajnálom."A lány elmosolyodott.A fiú kihívta őt és sétáétak egy nagyot a lány elmondta,hogy mi mindenbe változott meg az élete fél év alatt.Vége lett a bulinak a lányt hazakisérte a fiú és megkérdezte:"Kislány te szeretnél valamit tőlem vagy inkább maradsz szabad?" A lány tenyere izzadt lett hisz úgy érezte ha kell mindent felad a fiúért,de mi van ha a fiúnak nem kell ő?A lány bátor lett és azt mondta:"Félre teszem a szabadságom..." A fiú boldogan megcsókolta a lányt.A lány úgy érezte visszakapta a szabadságot és büszken gondolt arra,hogy az anyukája figyeli valahonnan őt és boldog.A lány és a fiú éveken át együtt voltak s közben felnőttek.A fiú egyik reggel arra ébred,hogy nem kell neki senki sem.Egy levéllel otthagyta a lányt.
"Ne haragudj kicsilány,de valami folytogat,valami olyan amire azt hiszem te szoktattál rá.
Folytogat és nem akarja,hogy itt maradjak.Ez azt hiszem a Szabadság.És a mai napig ezt nem éreztem.Azt sem éreztem a mai napig,hogy felőlem a szerelem kihült.Imádlak drágám
úgy mint még senkit sem, de érsd meg ez már nem ugyanaz.Megváltozott és elmult.
örökre szeretlek kicsim!"
A lány könnyekkel teli szemekkel elindult elindult keresni párját egyetlen szóért ami gyötörte lelkét:Miért?És érezte,tudta,hogy hol lesz elment a szórakozóhelyre.Ott találta valóban a fiút.Ott volt a barátnőjével.Átkarolták egymást.A lány elrohant a fiú látta és megállította meg sem szólalt de térdreborulva el kezdett sírni...A lány éles hangon megszólalt:"Miért?" A fiú erre azt mondta hogy megbolondult,és hogy ez már több hónapja így megy.A lány ellökte magától a fiút és elindult,elindult.Soha senki nem látta többé csak egyszer.Egyszer bekapcsolta a fiú a TV-t és látta,hogy a lány van benne.A lány aki Ausztráliába utazó repülőn megölte magát és egy levél volt a kezében.
Óhhh Istenem.Nem értem mit tettem ami engem ennyire tönkretett.Nem értem mivel érdemeltem ezt én meg.Mindenem elveszett semmim nincsen.Se édesanyám,se szabadságom,se az akit a világon a legjobban szerettem.Miért?
A fiú a lány sírjára borulva rájött hogy,tönkre tette a lányt és elvette magától is az életét mert nem akart abban a tudatban élni,hogy a lány miatta halt meg,és miatta szenvedett
EGY IGAZ SZERELMI TÖRTÉNET
IGAZ TÖRTÉNETEK 2
Az én történetem pár hónapja kezdödött, mikor egyik iskolai kézilabda mérközésen megláttam pár aranyos srácot, akik egy közeli városból jöttek a mi sulinkba kézilabdázni. Vége lett a mérkőzésnek, és a barátnőmmel készülődtünk haza mikor a srácok minket néztek és viccogtak, mi persze nagyon élveztük és visszamosolyogtunk rájuk. Majd egy hét elteltével pár barátnőmmel felmentünk a suli mellet lévő áruházba és a srácok megint ott álltak és minket bámultak. Nekem különösebben csak egyik tetszett azt hiszem az volt az egyik legaranyosabb. Ezután az eset után kb egy-két hét múlva megkaptam az egyik srácot az interneten, majd beszélni kezdtünk, majd ezek a beszélgetések megszokássá váltak. Pár hónap elteltével beleszerettem a fiúba és nagyon boldog voltam vele mintha megtaláltam volna a magamnak illő pasit. Ő is szeretett én is őt, kellet ennél több? Hát igen..voltak egyes emberek akik féltékenyek voltak ránk. Egy hónap után nagyon sokat kezdtünk veszekedni és nem értettük meg egymást, de nem szakítottunk akkor sem, együtt maradtunk továbbra is. Telt múlt az idő, körülbelül június közepén írt nekem egy lány idézem: *biztos vagyok benne, hogy ő megcsal és még nem is szeretett soha, és csak játszik veled, csak te ezt nem veszed észre*
Nekem ezzel a pohár betelt, kiborultam, nem tudtam mit kezdjek magammal mert nagyon szerettem.... Megírtam a fiúnak, hogy mit mondott róla egy lány és meggyanúsítottam, hogy mindez igaz és, hogy tehette ezt velem... Majd a fiú megelégelte a hisztizéseim és elhagyott. Több héten keresztül nem beszéltünk, elmentem nyaralni hátha elfelejtem, de semmi. Kiborultam még jobban, ahogy csak lehet, folyton az járt a fejemben mennyire szeretem és hogy elvesztetem életem nagy szerelmét. Majd pár hónap elteltével újra elkezdtünk beszélgetni, mint két jó barát, igen éreztem még valamit íránta de nem mondhattam el. Gondoltam jobb így, hogy legalább barátok vagyunk. Ettől kezdve nagyon jól megvoltunk. Októberben meglátogattam és egy karkötőt ajándékoztam neki, aminek nagyon örült és mindig rajta van. Nekem ez a történet nagyon tanulságos, hogy nem érdemes hinni másoknak, mert lehet, hogy csak azért mondják, hogy elvegyék tőled mindazt, ami fontos neked, hogy hátha az övék lesz. Nem kell hinni másoknak, higgy magadban és minden sikerülni fog!!!!!!!
2
Ahogy megpillantottam ugy ereztem,mintha a szivem ezer szinben kezdene el tundokoni!!:) Hirtelen megvaltozott a vilag,hisz szerelmes lettem... Akkor ismertem ot meg,nem tudtam semmit sem rola csak a nevet,de nekem az is eleg volt...:)Sehogy sem tudtam ot kiverni a fejembol,vele ebredtem es alomba is o ringatott!! 1 suliba jartunk,ezert minden nap osszefutottunk,ilyenkor lopva neztuk egymast es le-le sutottuk szemunk,nem tudtam mit erez o,hisz voltak jelek,de elterok... Folyton tortem a fejem azon,hogy mi is tetszhet benne olyan nagyon,de nem kaptam ra valaszt!! Vartam es minden este azert imadkoztam,hogy barcsak elhivna randira,meghallgattak imam,hisz elhivott... Egesz nap a felelem volt bennem,de kozben nagyon orultem!!:D Eljott az ido...meglepo modon pontos volt,leultunk 1 padra az iskola folyoson es elkezdtunk beszelgetni!! Nem kozvetlen melle ultem le,hanem 1 kicsit tavolabb,az elso 3 mondat utan mar teljesen megszunt bennem az idegesseg...idkozben azt vettem eszre,hogy egyre kozelebb ul es a vegen a karjaiban talatam magam,vegigfutott rajtam a hideg,es a szivem majd ki ugrott a helyerol... Tobb,mint 2 es fel orat ultunk ott es akkor o csak az enyem volt es nem szamitott senki es semmi!! Eljott az ido,haza kellet mennem,felalltunk o megfogta mindket kezem es melyen,nagyon melyen a szemembe nezett,es feltett 1 kerdest:Bucsu csok vagy bucsu puszi?? En erre elmosolyodtam es azt mondtam neki,hogy dontson o,hiszen szerettem volna tudni,hogy o mit akar!!:)1 percig neztunk egymas szemebe a vegen azt felelte,hogy: Jo akkor dontok en!!! Elengedte a bal kezem es atkarolta a derekam,majd magahoz huzott es lehunyt szemmel megcsokolt!!:)Meg eletemben egyszer sem ereztem akkora boldogsagot,mint a abban a masodpercben,amikor a szaja a szamhoz ert,mert akkor az a boldogsag az egig emelt!!:D A csok utan elkoszontunk es zuhogo esoben,fulig ero mosollyal mentem hazafele,teszem hozza esernyo neluk!! Masnap vartam,hogy lesz valami,de csalodnom kellett,ugy viselkedett velem,mintha tegnap semmi sem tortent volna... Beszeltunk es azt mondta,hogy nem akar tolem semmit es,hogy felejtsem el azt a csokot is orokre!!:( Ez mar magaban nagyon nagy fajdalom,de az,hogy azota a haveri kore mindig piszkal es beszologat a suliban... De a legrosszabb megis az a mondat volt,amiben elmondta,hogy nem erez semmit sem!! Azota csak tavolrol lesem,nem beszelek senkinek sem arrol,hogy mi tortent es arrol sem,hogy valojaban mit erzek!!! Most mar rajottem,hogy ez csak platoi,ami tavolrol ragyod!! Minden nap 1 kuzdelem szamomra,amibol sohasem en kerulok ki gyoztesen!! Gyuloletem megis sajat magamra iranyul,mert nem gyulolom ot egy cseppet sem,szemernyit sem,nem gyulolom ot!!:(3
Egyszer egy lány,találkozott egy sráccal a korházban!Anna mert ez volt a lánynak a neve,az eggyik barátnőjének a pasijának az eggyik haverja volt!Annának még volt barátja,és ezért nem akart a sráccal kikezdeni,pedig szerette volna.Aztán eggyik nap a lánynak megszakadt a szíve,mivel a barátja ott hagyta,mint kiderül egy másik lány miatt!Hát elhatározta hogy megszerzi magának azt a fiut akivel a korházban találkozott!Hát ugy is lett!Elment a srác a lányhoz hogy láthassa őt! Aztán találkoztak a Helyi templomnál! Utánna elmentek a közeli foci pályára!Ott volt természetesen a Dia és a barátja is!Mondta a Kiki Annának hogy menjen oda hozzá,de a lánynak nem volt bátorsága oda menni hozzá!Mondta neki a Dia hogy menj csak oda nem fog megenni csak valamit kérdezni akar tőled!Erre a lány összeszedte minden bátorságát és oda ment hozzá!Elkezdtek beszélgetni!Mondta a Kiki hogy a Kese mondta neki hogy Annának tetszik!A lányban megfagyott a vér girtelen meg sen tudott szólalni!De végül is rávágta hogy igen!Erre a srác azt mondta hogy akkor járni is akarsz velem ? Mondta igen! Azóta eggyütt vannak! Az első csók a Tornacsarnok hátamögött történt!Nagyon szerelmes lett a lány a fiuba! Elvoltak,elhülyéskedtek!Így négyen nagyon jol érezték magukat!! A két legjobb barátnő és a Két legjobb barát!! Aztán már 2 hónapja jártak akkor megtörtént a baj! A lány megcsalta a fiut!Megbánta nagyon tettét de ezen már nem tudott változtatni!De a Srácot ez nem érdekelte ,ő csak arra gondolt miért tette? Mit nem tudott megadni amit az a másik srác igen?Aztán nem is találkoztak többé! Azt hitték hogy elfelejtették egymást! De aztán a lány a barátnőjével elmentek vásárolgatni!És amikor kijöttek a boltbol,kit láttak meg ? Hát persze hogy a srácot!! Amikor megpillantották egymást mélyen egymás szemébe néztek,és lepergett előttük ami eggyütt történt eggyütt csináltak! Aztán felment msn-re a barátja vagyis inkább az exe! Egyszerre írt is a lánynak! A lány azt hitte hogy megint ki fognak békülni de nem ugy történt!Elkezdett a srác olyanokat írni neki ami nagyon fájt neki!!Aztán azt mondta hogy :Még most is gondolok rád néha!! Ez a lánynak nagyon fájt! Egész végig mikor beszélgettek csak sírt és sírt! Kérdezte tőle miért csinálod ezt velem erre ő csak annyit felelt te is ezt tetted velem fájdalmar okoztál!! Erre mondta neki a fiu még hogy találkozhatnának -e valamikor megbeszélni a dolgokat! Erre azt válaszolta hogy neki monst van egy uj kapcsolata és ő nagyon fontos a számára de nem lehet!! De mégis be mennt hozzá!Amzgy az a srác akit mondott a lány hogy van neki nem is létezett!!
nah mindeggy!!Megbeszélték a dolgokat és ujra eggyütt vannak!!!
Szeretik egymást nagyon..
nah mindeggy!!Megbeszélték a dolgokat és ujra eggyütt vannak!!!
Szeretik egymást nagyon..
4
Egy vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.
Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?
Alig vártam kimondnai igen
Szeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.
Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.
Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.
Azt hittem bo9ldogok vagyunk , szeretük egymást nagyon.
A suliból hatafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.
Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem vkit és nem emeltem fel a kezemet.
Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.
Hát így szeret, ezt tette vele?
Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életem
A sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem
Én az útestre léptem, a többire már nem emlékszem
Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem
Csak éppen azt nem láttam akit kerestem
Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.
Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezett
Félig eleven, félig halott.
Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozott
Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegett
Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt
Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.
Mardosó, keserű ön vád már az egész életem
Mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg
,,Szeretlek
Magas volt, barna karcsú akár a jegenye így szólt: Kislány szabad egy táncra?
Alig vártam kimondnai igen
Szeme égő tűzként parázslott s ha rámtekintett nevetett.
Tudtam éreztem már akkor, hogy az első percben megszeretett.
Egy év telt el azóta, oly gyorsan szált el mint egy pillanat. Miközben gyakran találkoztunk s loptuk a forró csókokat.
Azt hittem bo9ldogok vagyunk , szeretük egymást nagyon.
A suliból hatafelé tartottam, mikor megpillantottam vkit aki, velem szembe jött.
Integetni akartam hisz ő már messziről integetett, de észre vettem vkit és nem emeltem fel a kezemet.
Kezét egy ismeretlen lány szorította oly fájdalom volt nézni ezt nekem, éreztem, hogy a könnyek lassan elborítják a szemem.
Hát így szeret, ezt tette vele?
Én inkáb meghalok, hisz így mit ér az életem
A sarkon feltünkt egy taxi, mint egy veszedelem
Én az útestre léptem, a többire már nem emlékszem
Mikor már feleszméltem, hatalmas tömeg állt körülöttem
Csak éppen azt nem láttam akit kerestem
Ekkor észre vettem, hogy mégegy test hever mellettem.
Igen ő volt a bátor, aki engem saját testével védelmezett
Félig eleven, félig halott.
Rajtam kivül senki sem tudta, hogy ő már a halálával birkozott
Gyengülő kezével megszorította a kezemet, utolsó erejét összeszedve egy mondatot rebegett
Meg kell mondanom, hogy az a lány a húgom volt
Gondolj rólam amit akarsz, én akkor is szeretlek.
Mardosó, keserű ön vád már az egész életem
Mert volt egy fiú aki ezzel a szóval halt meg
,,Szeretlek
IGAZ TÖRTÉNETEK
A nagy szerelem!"
Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!
Volt egy nagyon gyönyörű pár, egy barna fiú és egy barna lány. Boldogok voltak hosszú éveken át, bár csak ilyen lenne az egész világ! Igen, de örökké semmi sem tarthat, a fiú útja másfelé haladt, szerelmük most már csak egy emlék maradt. Egy álomszép álom foszlott szerte, a lány zsebkendője könnyeit nyelte, körülötte megváltozott minden, sajnos ő nem felejt könnyen. Aki most ránéz az utcán, azt kérdi magától: "Miért? Hisz nemrég még majdnem repült a boldogságtól, most pedig épp, hogy nem hal a szomorúságtól."
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében: "Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kislány már nem létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott."
A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már...
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, egy lány szerelméről és haláláról szólt. A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK!"
Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.
A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.
A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.
Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.
Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.
A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.
Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.
A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.
Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet.
Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!
Már elteltek hosszú-hosszú hónapok, s a lány azóta is egy srác miatt zokog. Egy srác miatt, ki most másra mosolyog, s másnak küldözget óriási virágcsokrot. Szerették egymást hosszú éveken át, nem mondták, hogy elhervadt a virág. Fájdalom s könny ragyogott a szemében: "Hát nem jutottam eszedbe egyszer sem? Már mások ülnek kis piros padunkon, olyanok, akik szerelmesek és boldogok nagyon. Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem. Mire e levél hozzád elérkezik, a síró kislány már nem létezik. Nem láttál hulló csillagot? Én voltam az, ki eltávozott."
A temetőben egy harang fájdalmában kondul, a sok kisírt szem a kis sír felé fordul. A sírban egy lány nyugodt, ki már hónapok óta nem mosolygott. Erdő mélyén, egy kis híd alatt találtak rá, de sajnos késő volt már...
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe, mikor a postás levelet adott kezébe. A levél hangulata boldogtalan volt, egy lány szerelméről és haláláról szólt. A fiú könnyes szemmel meredt a papírra, őrülten futott a temetőbe, sírva. Zokogva rogyott a kis sír előtt térdre, ráborult bocsánatot kérve. Rájött, nem kellett más szerelme, csak azt az egy lányt szerette. Sírva átkozta magát, miért nem jött előbb erre rá. Szél fújt át az éji temetőn, és a fiú bánatosan fejét a kis sírról felemelte. Fájdalmas hangon valaki megszólalt: "SZERETLEK!"
Volt egy lány ki szeretett egy fiú,ebből a szerelemből nem volt kiút.
A lány egy ideig nagyon szerette,majd kis időre, elfelejtette.
A lánynak volt új szerelme,de, a fiút nem feledte,
Elmúlt a szerelem,s a lányban megerősödött a régi érzelem,
Találkoztak hétvégente,a fiú nem tudta hogy ő a lány szerelme.
Hogy a fiúnak tetszett a lány az már csak talány.
Többen mondták, hogy a fiú szereti,de, nem nagyon keresi.
Egyszer egy őszi napon,a fiú szerelmes lett nagyon.
Látta a lány a fiút mással ölelkezni,forrón szenvedélyesen csókolózni.
A lány nem bírta szenvedett,gondolta másik fiút kereshet.
Hetek teltek el a lány feladta,és leugrott a hideg habokba.
A fiú halotta a halál hírét,futva rohant a temetőbe és sírt.
Rájött mást nem szeret,és hogy nála jobbat soha nem kereshet.
Együtt jártak már több mint egy éve,boldogan sétáltak mindig kéz a kézbe.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,amiért a szüleik eleinte szóltak,de aztán beletörődtek,hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Hosszú országúton el s visszacikáztak,ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak,nélkül soha ne induljon útnak.
Két motoros útja soha el nem vált,bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,ezt leírni nem lehet ezt érezni kellett.
Fekete bőrkesztyű fekete szkafanderfekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,fekete csizmában, nyakukban kendővelszálltak versenybe a száguldó felhőkkel...
Ők is mint más szerelmeseksokat veszekedtek,de csak addig tartott,aztán kibékültek.
Ám egy napon minden másképp történt,nem tartották be a jól bevált törvényt,távozás előtt a búcsú elmaradt,s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymás,a szülők már azt hitték mindkettőnek van más,de őket kínozta egy titkos sejtelem,az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket,a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány,tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet.
Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat,nem is töprengett oly sokat.
Hirtelen gyorsasággal fel is öltözködött,szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,felrakta fejére a fekete szkafandert,lenn az udvaron felült a motorra,s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta,
volt egy kérése régen a fiúnak,
?nélküle soha ne induljon útnak?.
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képreelővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad,hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért,már csak a motorjának s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Gondolatai már messze jártak,csak nézte az utat, és nem vette észre,hogy mindjárt odaér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Utolsó percében is az járt a fejébe,hogy nem nézhet többé a fiú szemébe,meg sem ölelheti kezét nem foghatja,ezután már többé meg sem csókolhatja.
Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott,a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
"Ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled, leszek,
légy boldog akkor én is az leszek,
ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek"
Egyetlen vércsík volt,ami a szkafander alól a szájából kibuggyant,s az arcán végigfutott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában,a motor közelében a holdfény árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának,a fiú eleget tesz becsület szavának,megfogadta ugyanis még ott zokogva,hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,a fején ekkor már fenn volt a szkafander.
Lenn az udvaron felült a motorra,gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért,már csak a motorjának és az álmainak élt.
A temető ott volt az országút végén,a sír amit keresett a temető mélyén,a sírhoz érve leroskadt eléje,húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította,melyre nagy piros betűkkel az volt írva:
"NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED".
A régi emlékek újra felkavarták,a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz,de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
Majd kis habozás után felült a motorra,a barátai követték ott részvéttel sorba.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,hosszú hónapokig mily boldogok voltak.
De ő itt hagyta nincs többé,s már nem érdekli semmi,csak egyetlen gondolat "utána menni".
Könnyes szemekkel a kormányt markolta,s cseppet sem figyelt a kijelölt útra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,a motor közelében a vén fák árnyékában.
Örültek egymásnak csak egymásért voltak,amiért a szüleik eleinte szóltak,de aztán beletörődtek,hisz nem tudták egymástól eltiltani őket.
Hosszú országúton el s visszacikáztak,ott csak ketten voltak egymásra vigyáztak,
Egyetlen kérése volt csak a fiúnak,nélkül soha ne induljon útnak.
Két motoros útja soha el nem vált,bánatuk, ha volt is az úton tovaszállt,a látóhatár szélén ha két motoros megjelent,ezt leírni nem lehet ezt érezni kellett.
Fekete bőrkesztyű fekete szkafanderfekete bőrnadrág s nem egyszerű farmer,fekete csizmában, nyakukban kendővelszálltak versenybe a száguldó felhőkkel...
Ők is mint más szerelmeseksokat veszekedtek,de csak addig tartott,aztán kibékültek.
Ám egy napon minden másképp történt,nem tartották be a jól bevált törvényt,távozás előtt a búcsú elmaradt,s mindez egy álom egy félreértés miatt.
Hosszú napokig nem is látták egymás,a szülők már azt hitték mindkettőnek van más,de őket kínozta egy titkos sejtelem,az egymás iránt érzett még mindig forró szerelem.
Hihetetlen lassúsággal teltek el a hetek,és még nem békéltek meg a megsebzett szívek,mindkettő bánkódott mindkettő szenvedett,kínosan teltek a napok éjjelek.
Egyre csak azon törték a fejüket,a békülés útja vajon melyik lehet.
Egy csillagtalan borús, éjszakán elhatározásra jutott a lány,tudta, hogy egyedül mit sem ér az élet,s hogy barátjától bármikor bocsánatot kérhet.
Megszilárdult fejében a hirtelen gondolat,nem is töprengett oly sokat.
Hirtelen gyorsasággal fel is öltözködött,szájára szokás szerint fekete kendőt kötött.
Barna hosszú haját most is fölcsavarta,hogy lány volt a ruhába ki gondolta volna.
Eszébe sem jutott, hogy megvárja a reggelt,felrakta fejére a fekete szkafandert,lenn az udvaron felült a motorra,s csak akkor jutott eszébe amikor berúgta,
volt egy kérése régen a fiúnak,
?nélküle soha ne induljon útnak?.
Keze ekkor rátalált egy féltve őrzött képreelővette megcsókolta s fölnézett az égre.
Érezte, ha most el nem indul szíve nyomában, meghasad,hogy mi járt ekkor a fejében örökre titok marad.
Szemeiben ekkor már könnyek égtek még egyszer,jól megnézte a képet, s visszatette a bőrkabát mögé.
Gázt adott ugratott s mire az utcájukból kiért,már csak a motorjának s az álmainak élt.
Egész úton arra gondolt mi lesz, ha majd odaér,több volt neki szerelme, mint koldusnak a friss kenyér.
Gondolatai már messze jártak,csak nézte az utat, és nem vette észre,hogy mindjárt odaér a felbontott részre.
Az utolsó pillanatban egy nagyot fékezett,de a sebességtől oly gyorsan megválni nem lehet.
Utolsó percében is az járt a fejébe,hogy nem nézhet többé a fiú szemébe,meg sem ölelheti kezét nem foghatja,ezután már többé meg sem csókolhatja.
Fájdalmait leküzdve csendesen suttogott,a halál küszöbén a fiútól búcsúzott:
"Ne haragudj rám, hogy elmegyek,
de ígérem ezután is mindig veled, leszek,
légy boldog akkor én is az leszek,
ne feledd el azt, hogy csak téged szeretlek"
Egyetlen vércsík volt,ami a szkafander alól a szájából kibuggyant,s az arcán végigfutott.
Ott feküdt az úton fekete ruhában,a motor közelében a holdfény árnyékában.
Pontosan egy éve ennek az éjszakának,a fiú eleget tesz becsület szavának,megfogadta ugyanis még ott zokogva,hogy életében már csak egyszer ül motorra.
A megbeszélt időben megjött a négy haver,a fején ekkor már fenn volt a szkafander.
Lenn az udvaron felült a motorra,gyászos tervét gyorsan újból átgondolta.
Gázt adott ugratott s mire az országútra kiért,már csak a motorjának és az álmainak élt.
A temető ott volt az országút végén,a sír amit keresett a temető mélyén,a sírhoz érve leroskadt eléje,húsz szál piros rózsát tett a fejfa tövébe.
A szalagot eligazította,melyre nagy piros betűkkel az volt írva:
"NEM TUDOK ÉLNI NÉLKÜLED".
A régi emlékek újra felkavarták,a szívét nyugodni egy percig sem hagyták.
Visszament a motorhoz a jó öreg baráthoz,de mintha szívét kötötte volna a fejfához.
Majd kis habozás után felült a motorra,a barátai követték ott részvéttel sorba.
A hegyi szerpentin volt a tiszteletkör vége,az állandó útvonal régi szép emléke.
A fiú arra gondolt mennyit motoroztak,hosszú hónapokig mily boldogok voltak.
De ő itt hagyta nincs többé,s már nem érdekli semmi,csak egyetlen gondolat "utána menni".
Könnyes szemekkel a kormányt markolta,s cseppet sem figyelt a kijelölt útra.
Egy hatalmas kanyart egyenesen véve,nagyot ugratott a tátongó mélységbe.
Ekkor már este volt a csillagok ragyogtak,lenn a mélységben a vén fák suttogtak.
Ott feküdt a fiú fekete ruhában,a motor közelében a vén fák árnyékában.
Egy történet a szerelemről:
Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e ,
a fiú azt mondta nem.
- a lány megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökké,
a fiú válasza az volt,hogy nem.
- megkérdezte hogy ha ő elmenne, akkor sírna-e
- a fiú, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké.
És ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék..
Egy lány megkérdezte a barátját, hogy csinos-e ,
a fiú azt mondta nem.
- a lány megkérdezte tőle, szeretne -e vele lenni örökké,
a fiú válasza az volt,hogy nem.
- megkérdezte hogy ha ő elmenne, akkor sírna-e
- a fiú, azt válaszolta nem.
A lány eleget hallott, ezért elment,
könnyek csorogtak le az arcán,
- de hirtelen a fiú elkapta a lányt és azt mondta:
"Te nem vagy csinos, te gyönyörű vagy.
Nem szeretnék veled lenni örökké, veled AKAROK lenni örökké.
És ha elmennél, akkor nem sírnék hanem... meghalnék..
DALSZÖVEGEK,SZAKÍTÓSOS
Pál Tamás - Mondd, mit vársz
Eljöttem könnyű szívvel én
Velem jött árnyékként a remény
Nem hittem, hogy tényleg mindez jár
Mégis fáj, ahogy elmúlt, s nem jön vissza már
Emlékezz rám, hisz nem volt rég
Küzdöttem érted és magamért
Egyszer csak minden jéggé hűlt
Szivemből az a csend nap egy percnyi néma űr
Ami rég volt elmúlt, és már nem is fáj
Lehet, várnom kéne, de nem bírom már
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz
Az őrült vágy, az érintés
Ami mindig elkisér
Bújj hozzám egyszer még
Gyere, mondd, hogy van remény
Veled együtt újrakezdeném
Melletted minden másképp szólt
Nem látott minket más, csak a hold
Éreztem mégis máshol jársz
Áruld el, mit akarsz most tőlem, mit kívánsz
Ami rég volt elmúlt, és már nem is fáj
Meddig kell még várnom, én nem bírom már
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz
Az őrült vágy, az érintés
Ami mindig elkisér
Bújj hozzám egyszer még
Gyere, mondd, hogy van remény
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz
Az őrült vágy, az érintés
Ami mindig elkisér
Bújj hozzám egyszer még
Gyere, mondd, hogy van remény
Veled együtt újrakezdeném..
Velem jött árnyékként a remény
Nem hittem, hogy tényleg mindez jár
Mégis fáj, ahogy elmúlt, s nem jön vissza már
Emlékezz rám, hisz nem volt rég
Küzdöttem érted és magamért
Egyszer csak minden jéggé hűlt
Szivemből az a csend nap egy percnyi néma űr
Ami rég volt elmúlt, és már nem is fáj
Lehet, várnom kéne, de nem bírom már
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz
Az őrült vágy, az érintés
Ami mindig elkisér
Bújj hozzám egyszer még
Gyere, mondd, hogy van remény
Veled együtt újrakezdeném
Melletted minden másképp szólt
Nem látott minket más, csak a hold
Éreztem mégis máshol jársz
Áruld el, mit akarsz most tőlem, mit kívánsz
Ami rég volt elmúlt, és már nem is fáj
Meddig kell még várnom, én nem bírom már
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz
Az őrült vágy, az érintés
Ami mindig elkisér
Bújj hozzám egyszer még
Gyere, mondd, hogy van remény
Mondd, mit vársz, mondd, mit kérsz
Ugye nem csak ennyit érsz
Az őrült vágy, az érintés
Ami mindig elkisér
Bújj hozzám egyszer még
Gyere, mondd, hogy van remény
Veled együtt újrakezdeném..
Desperado - Fáj még
Fáj minden elfelejtett szó
Mint fűszálnak a hosszú hó
Ez a szakítás is csak neked jó
Igen fáj, mert tudom mást mondtál
Máshogy érezted mint most
Mondd miért így akarod
Hát mondd
Mivel lehetne feledni,
Ami együtt volt
S ami rólunk szólt
S ahogy tudtál szeretni
Igen fáj
Mert itt hagytál egyedül
Mint ki bűnös és menekül
Úgy mentél
De a remény veled repült
Fáj ahogy változik a világ
S hogy nélküled megy tovább
De sosem felejtem hangulatát
Igen fáj, mert tudom változtál
Máshogy érezted mint most
Mondd miért így akarod
Mint fűszálnak a hosszú hó
Ez a szakítás is csak neked jó
Igen fáj, mert tudom mást mondtál
Máshogy érezted mint most
Mondd miért így akarod
Hát mondd
Mivel lehetne feledni,
Ami együtt volt
S ami rólunk szólt
S ahogy tudtál szeretni
Igen fáj
Mert itt hagytál egyedül
Mint ki bűnös és menekül
Úgy mentél
De a remény veled repült
Fáj ahogy változik a világ
S hogy nélküled megy tovább
De sosem felejtem hangulatát
Igen fáj, mert tudom változtál
Máshogy érezted mint most
Mondd miért így akarod
Desperado - Ég Veled
Még remegsz, s elcsuklik hangod.
Hozzám bújsz, könnyes az arcod.
Tétován, mintha mondanál valamit,
Majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik.
Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán.
Így volt szép, de a jövőt nem mi írjuk ezután.
De kaptunk még benne egy utolsó lapot,
Ez lesz a legszomorúbb , már te is tudod.
Hozzám bújsz, könnyes az arcod.
Tétován, mintha mondanál valamit,
Majd beletörődsz, hisz tudod, semmi sem változik.
Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed,
Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled!
Az út most kettéágazik, sok minden változik,
Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
Egy nyitott könyv, ami rólunk szólt talán.
Így volt szép, de a jövőt nem mi írjuk ezután.
De kaptunk még benne egy utolsó lapot,
Ez lesz a legszomorúbb , már te is tudod.
V-Tech - Álmodoztam
Egy itt maradt képed hever az asztalon
Nagyon régen már
Ezerszer olvasott levél,ez minden
Mit itthagytál
Tudod álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
régen együtt töltöttünk
Te meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Minden nap arra ébredek régen már
Csak várom,hogy múljon oly sok emlék
Amit itthagytál
Álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
régen együtt töltöttünkTe meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Ha tudnám,hogy újra látlak még
Küzdenék azért a percért mit Veled együtt tölthetnék
Ha szeretnél nem fájna semmi sem többé
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Nagyon régen már
Ezerszer olvasott levél,ez minden
Mit itthagytál
Tudod álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
régen együtt töltöttünk
Te meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Minden nap arra ébredek régen már
Csak várom,hogy múljon oly sok emlék
Amit itthagytál
Álmodoztam sokszor róla
Hogy hová tűnt az a sok szép óra
Mit régen együtt töltöttünk
régen együtt töltöttünkTe meg én
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Ha tudnám,hogy újra látlak még
Küzdenék azért a percért mit Veled együtt tölthetnék
Ha szeretnél nem fájna semmi sem többé
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Te vagy aki átölel
Te vagy akiért még sírok néha
Te vagy akiért a szívem dobban újra meg újra
Josh feat Jutta - Fagyos a szívem
Fáradt fejjel bolyongok,
A város fénye bánt
Kihalt utcák sűrű csendjén
Visszhangzik a magány...
Nem találom rég a helyem,
Vajon hol találok rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán!
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Fagyos a szívem!
Lépéseim megremegnek
A hangod hallom már.
Képzeletben nálad járok,
Tudom, hogy újra vársz.
Némán szólok a messzeségbe:
Vajon hol találok Rád?
Neked adnám az életem,
Ha újra itt volnál...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán...
Fagyos a szívem...
Fagyos a szívem, mert idebent tombol
Egy fázós jégvihar talán...
Hűvös, hideg jégcsapjával a szívembe talál
Mert fagyos a szívem, bár odakint vársz majd,
Úgy fázom, érzem a hideg ráz,
Karjaidban felengedne a jégbörtön talán..
Szeress
Kopott, sárgult külvilág
Az idő, össze-vissza jár
Régi emlék reményt nem talál.
Régi emlék visszajár
Halvány fénnyel lobog már
Minden mi volt, vele olvad már.
Sok régi szavad feldereng,mintha itt lennél.
Bár elfújta a szél.
Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!
Kifordított igazság
Rémálomból valóság
Tegnap egy álmunk eltűnt,
Hogy mindenen túl, együtt.
Hogy jobb emberré váljunk,
S mindig csak ránk vigyázzunk,
Most is csak az érzést vágyom:
De nem kell már bármi áron.
Sok régi szavad feldereng- mintha itt lennél
Bár elfújta a szél.
Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok ,
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!
Sok régi szavad feldereng-mintha itt lennél
Bár elfújta a szél.
Ruhánkon fény csillog,
De szemünkben fájdalom
Nincs igaz szó, nincs vigaszság
Csak a megvető szánalom
Évek, napok, hónapok
Mit többé meg nem kaphatok
Csak egyet kérnék még,
Hogy szeress ölelj át!
Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok,
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!
Az idő, össze-vissza jár
Régi emlék reményt nem talál.
Régi emlék visszajár
Halvány fénnyel lobog már
Minden mi volt, vele olvad már.
Sok régi szavad feldereng,mintha itt lennél.
Bár elfújta a szél.
Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!
Kifordított igazság
Rémálomból valóság
Tegnap egy álmunk eltűnt,
Hogy mindenen túl, együtt.
Hogy jobb emberré váljunk,
S mindig csak ránk vigyázzunk,
Most is csak az érzést vágyom:
De nem kell már bármi áron.
Sok régi szavad feldereng- mintha itt lennél
Bár elfújta a szél.
Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok ,
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!
Sok régi szavad feldereng-mintha itt lennél
Bár elfújta a szél.
Ruhánkon fény csillog,
De szemünkben fájdalom
Nincs igaz szó, nincs vigaszság
Csak a megvető szánalom
Évek, napok, hónapok
Mit többé meg nem kaphatok
Csak egyet kérnék még,
Hogy szeress ölelj át!
Mindent s bármennyit megér,
Azt mondom bárcsak itt lennél!
Az érzést visszakaphatnám,
Jobban vigyázhatnék rád.
Évek, napok, hónapok,
Mit többé meg nem kaphatok.
Kell hogy szeress, ölelj át!
Az utolsó levél
Ez az utolsó levél, ami tőled érkezett.
Ez az utolsó levél, a végső üzenet.
Ez az utolsó levél, úgy fáj kegyetlenül.
Ez az utolsó levél, lelkemben elmerül.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Most már késő minden már.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Hogy elmúlt ez a nyár.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Mert nincs már visszaút.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Ami tegnap volt, elmúlt.
Látod, újra itt a tél, de szép is volt a nyár.
S lám az utolsó levél, az asztalomon vár.
Hogy te őszintén szeretsz, nem mondtad sohasem.
Ez nem volt semmi más, csak futó szerelem.
Ez az utolsó levél, a végső üzenet.
Ez az utolsó levél, úgy fáj kegyetlenül.
Ez az utolsó levél, lelkemben elmerül.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Most már késő minden már.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Hogy elmúlt ez a nyár.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Mert nincs már visszaút.
Ne sírj! Ne sírj! Ne sírj! Ami tegnap volt, elmúlt.
Látod, újra itt a tél, de szép is volt a nyár.
S lám az utolsó levél, az asztalomon vár.
Hogy te őszintén szeretsz, nem mondtad sohasem.
Ez nem volt semmi más, csak futó szerelem.
Szívvel, lélekkel
Sose fájt, hogy nem vagy
mindig mellettem,
s hogy miért vagy távol,
nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,
hogy elveszthetsz,
s a holnapunkról
te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,
hogy más legyek,
mert csak úgy kellek
igazán neked.
De most újból fénylik,
mit te nem láttál.
S mi por volt nálad,
itt kincs lett már.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Sose láttam rajtad,
hogy boldog vagy,
de nyomot mindez
csak bennem hagy.
Rég nem is vártál,
s én elhittem,
hogy nem is fog már tán senki sem.
:
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Viharos az óceán
Lehet, hogy ez égi jel
Azt mondja búcsúzni kell
Elmúltak a szép napok
Nincsenek már válaszok
Nem tart vissza már a múlt
Mert vár rá egy másik, ismeretlen út!
Engedj el most csendesen!
Ne akard, hogy jobb legyen
Nincs mi már, visszatart
Te se állítsd meg a vihart
Engedj el most kedvesem
Ég veled és ég velem
Ennyi volt,
Nekem mennem kell vár egy másik hely!
Maradnék, de nem lehet
Megsúgták az Istenek
A pillanat most véget ért
A holnap már mást ígér
Hív az út, hát elmegyek
De itt hagyom a lelkemet
És bárhol leszek tudom jól,
Hogy minden dal értünk szól.
Engedj el most csendesen!
Ne akard, hogy jobb legyen
Nincs mi már, visszatart
Te se állítsd meg a vihart!
Engedj el most kedvesem
Ég veled és ég velem
Ennyi volt,
Nekem mennem kell vár egy másik hely!
Szabad vagy mint bárki más
Mindig lesz majd folytatás
A szívedre hallgass és úgy élj, hogy csak egyszer élsz
Engedj el most csendesen!
Ne akard, hogy jobb legyen
Nincs mi már, visszatart
Te se állítsd meg a vihart
Engedj el most kedvesem
Ég veled és ég velem
Ennyi volt,
Nekem mennem kell vár egy másik hely!
mindig mellettem,
s hogy miért vagy távol,
nem kérdeztem.
De az fájt, hogy nem félsz,
hogy elveszthetsz,
s a holnapunkról
te mást képzelsz.
És fájt, hogy kérted,
hogy más legyek,
mert csak úgy kellek
igazán neked.
De most újból fénylik,
mit te nem láttál.
S mi por volt nálad,
itt kincs lett már.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Sose láttam rajtad,
hogy boldog vagy,
de nyomot mindez
csak bennem hagy.
Rég nem is vártál,
s én elhittem,
hogy nem is fog már tán senki sem.
:
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el. S mindaz amit nem kívántál tőlem, másnak adom, szívvel-lélekkel.
Mindaz, amit nem szerettél bennem, másvalaki álmát hozta el.
S mindaz, amit tőled százszor kértem, megteszi ő szívvel-lélekkel, míg csak kell.
Engedj el csendesen
Késő őszi délutánViharos az óceán
Lehet, hogy ez égi jel
Azt mondja búcsúzni kell
Elmúltak a szép napok
Nincsenek már válaszok
Nem tart vissza már a múlt
Mert vár rá egy másik, ismeretlen út!
Engedj el most csendesen!
Ne akard, hogy jobb legyen
Nincs mi már, visszatart
Te se állítsd meg a vihart
Engedj el most kedvesem
Ég veled és ég velem
Ennyi volt,
Nekem mennem kell vár egy másik hely!
Maradnék, de nem lehet
Megsúgták az Istenek
A pillanat most véget ért
A holnap már mást ígér
Hív az út, hát elmegyek
De itt hagyom a lelkemet
És bárhol leszek tudom jól,
Hogy minden dal értünk szól.
Engedj el most csendesen!
Ne akard, hogy jobb legyen
Nincs mi már, visszatart
Te se állítsd meg a vihart!
Engedj el most kedvesem
Ég veled és ég velem
Ennyi volt,
Nekem mennem kell vár egy másik hely!
Szabad vagy mint bárki más
Mindig lesz majd folytatás
A szívedre hallgass és úgy élj, hogy csak egyszer élsz
Engedj el most csendesen!
Ne akard, hogy jobb legyen
Nincs mi már, visszatart
Te se állítsd meg a vihart
Engedj el most kedvesem
Ég veled és ég velem
Ennyi volt,
Nekem mennem kell vár egy másik hely!
Beforratlan sebek
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
2.
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel ébredek,
Lehullt az eső hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra nem vágyok dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől még nem jött el az az óra
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
3.
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
S így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
4.
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék az Te lennél tündöklő éjszakám
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól hogy semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virág eső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
2.
Könnycsepp fut az arcomon mikor az ágyam mellé térdelek,
Uram miért nem értelek? Mond, meg miért nem mondod azt hogy ég veled?
Őszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted,
Csak a fájdalmat kapom reggel beforratlan sebekkel ébredek,
Lehullt az eső hangom már a köddel száll az égig,
A napsugár a felhők között fájdalmam híre miatt fénylik.
Nem vágyom a jóra nem vágyok dicsőítő szóra
Soha nem kértem semmit az égtől még nem jött el az az óra
Csak egy csalódott srác vagyok ki a semmi közepéről érkezett,
Kinek fáj ha szíven döfik, mikor azt ordítják hogy ég veled.
Vérzik a szívem, mikor a fájó múltra gondolok,
Igazad volt te tudtad egyszer majd a gonosz felé fordulok.
Néha tested megremegett de én mindig megfogtam kezedet,
Két szemedbe nézve magamat láttam, ki a rosszról megfeledkezett.
Elmúltak a fájó rossz idők de a hegek megmaradtak,
Maradnak is, míg a föld alá nem raknak.
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
3.
Lassan elteltek az évek, és most bevillannak képek
Nem tudom, mit tehetnék még nem tudom mit érzek
Volt, hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom
Nekem te voltál a lány akire örökké kell várnom
Hidd el nekem, sajnálom, tudom, nem tudsz többé szeretni
Most egy új utat kell keresni, és veled együtt feledni
Sajnos nem lehet ezt én is tudom, így bocsánatot kérek
És bánni fogok minden sort, ameddig csak élek
Mert fontos voltál nekem érzem, talán több mint barát
S így próbálom most megdönteni szíved erős falát
Csak, hogy megbocsásson, s végre én is megnyugodjak egyszer
Mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel
Mert bár nem beszélünk róla de megtörtént mi tudjuk
Csak két ismerős vagyunk kiknek volt még közös múltjuk
De vajon lesz e jövőnk, erre tőled várok választ
De ne is mondj még semmit ha az kételyeket támaszt
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
4.
Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél
Mint egy angyal olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam ez lesz a végzetem.
Ha egyet kívánhatnék az Te lennél tündöklő éjszakám
Fényes nappalom, édes angyalom a felhők fölül nézz ma rám
Vesd le rám tekinteted és borítsd rám a szárnyaid,
Miként egykor én takartalak be és teljesítettem vágyaid.
Úgy csillogott a szemed, mint a tó vize, ahol sétáltunk,
Most pedig úgy hullik az eső ahogy a könnyem hullt mikor szétváltunk.
Tudtam én is nagyon jól hogy semmi sem tart örökké
Pedig Te voltál az egyetlen, aki velem törődtél
Fázom, vacogok, a halál hideg arca simogat,
Nem a nyári virág eső, ami ránk dobálta a szirmokat,
Most virág borítja sírodat, előtte itt állok az esőben
Hallom a hangod, ahogy hívogat, a félelmeim legyőztem.
Az a szenvedés hogy élek, nélküled létezem de minek,
Irántad érzett szerelmem soha nem adnám oda senkinek.
De már kifolyt sok szép dolog az idő rongyos, foltos zsebein
És az elvarratlan szálak nem gyógyítják beforratlan sebeim.
Refr.:
Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva.
Tudom már elmúlt vége a szépnek,
Szépen lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
