VERSEK 5

1

Valaki

Ha éppen most lenne vége,
Akkor többé nem néznék az égre,
Annál rosszabb nem lehetne,
Ha többé nem nézhetnék a szemedbe!
Miattad feladnék mindent,
Mindent, mi számomra még szent,
Érted bármit megtennék,
Bármikor, bárhol meghalnék!
Tehát jusson mindig eszedbe,
Hogy van valahol nem messze,
Valaki, aki mindennél jobban szeret,
Aki bármit megtenne, hogy lehessen veled!

2

Álarc

Mesés álmaid álarc mögé rejted,
Én átlátok rajta, de te nem is sejted.
Azt hiszed, játszhatsz, elhiszem a darabod,
Pedig jól tudom, csak érzéseid tagadod.
Szép szerep a kemény, jégszívű férfi,
De merj néha-néha az álarc mögé nézni!
Lásd meg Magadban a tiszta értéket,
A mélyen titkolt, nagyszerű eszméket,
A tagadott érzést, mi perzsel, s melegít,
A lángoló szenvedélyt, mi mindig felhevít!
Tudj sírni, ha meghal lelked egy darabja,
Tavasszal a zöld fűben hemperegni kacagva!
Merj végre égni, vágyni, fájni és nevetni,
S tanulj meg őszintén, igazán szeretni!

3

Túl nagy a kockázat,
Mit mindketten vállaltunk,
Lehet hogy csak látszat,
Amit valónak gondolunk!

Te is tudod, én is tudom,
Mily veszélyes egy játék.
Mégis belementünk, hisz
Hajt minket a szándék.

Ha jó is a szándék,
A vége lehet bús is.
Mert ezzel van kikövezve
A pokolba vezető út is!

Félelmek s remények
Váltakoznak bennem.
S ez addig így lesz,
Míg egyedül kell lennem.

Talán ha egy reggel
Melletted ébredek,
Megszűnnek bennem
Az összes kételyek.

De addig mardos
A rettegés tüze.
S lelkemet belengi
A gyanakvás bűze!

Mert túl szép ez, hogy igaz legyen!
Olyan, mint egy álom!
Bárcsak örökké tartana!
Néha ezt kívánom.

Lesz, ami lesz, most már mindegy.
Nincs mit tenni, érzem.
Éljünk most már egymásért!
Én érted, s te értem!!!

4

Éjjel van, messze vagy és távol,
De nem számít, lehetsz Te bárhol,
Rád gondolok most is szerelemmel,
Szeretlek én a tiszta szívemmel!

5

Egyvalamit el kell mondanom neked,
Én mindig melletted leszek,
Akárki akármit is mond rólad,
Engem nem lehet levakarni rólad.

Ott leszek ha elhagyott mindenki,
Ott leszek ha nem számít rád senki,
Ott leszek hogy vezesselek,
Ott leszek hogy szeresselek!

6

Álom

Csak álom voltál? Hát álmodjunk tovább!
Álmodjunk át sok-sok éjszakát!
Álmodjunk boldogságot, örök szerelmet,
Álmodjunk jövőt, régen várt gyermeket!
Álmodjuk újra csókjaink ízét,
éjszakáink égető, szerelmes tüzét!
Álmodjuk a nevetést, a boldog perceket,
az egymást ölelő, szorító kezeket.
Álmodjunk kis szavakat, mik oly sokat mondtak,
mozdulatokat, mik kettőnkért voltak.
Álmodjuk a harcot, mit egymásért vívtunk,
a perceket, mikor boldogok voltunk.
Álmodjuk a karácsonyt, az elhullt könnyeket,
Álmodjunk... Kérlek... Felébredni nem merek!

7

Ha szemedbe nézek édesem,
Elönt azonnal a forróság,
Ha Veled vagyok kedvesem,
Elborít az igazi boldogság!

Ha melletted vagyok éppen,
Örül a lelkem igen nagyon,
Te vagy nekem a szépségem,
Az örök ragyogó csillagom!

Ha foghatom kezed bizsergek,
Összeszorul még a szívem is,
Nélküled életem én szenvedek,
És szomorú még a lelkem is!

Ha megcsókolhatom a szádat,
Felébreszted bennem a vágyat,
Nélküled elfog engem a bánat,
Bolondulok és meghalok utánad!

8

Nem adhatom fel

Szenvedő érzés, mely kínoz és mar,
Elviselhetetlen ez a véres harc,
Mely fáj és éget, mert belül van,
De feladni sosem szabad.
E két szív, mely harcot vív,
A végtelen sötétségbe hív.
A pokol tüze felé visz,
Hol az örök szerelemben hisz.
Két szerelemes szerető ezért szenved,
Csókjuk édes soha nem lehet.
Vétkeznek és mégis boldogok,
Tudd, hogy csak a Tiéd vagyok.

9

Most együtt vagyunk, de nem tudhatjuk meddig,
most felkel a nap, de lenyugszik estig.
Ma ébredünk, ha a nap süt be az ablakon,
Szeretlek Téged, Angyalom!

Nem engedlek el soha, tudom és érzem,
Nélküled nincs értelme élnem.
Határozott vagyok, ha megfogod kezem,
ha érzem minden pillanatban ott Vagy mellettem!

A hétköznapok gondjai elillannak nyomban,
ha ott tudhatlak karomban.
Csókjaid megnyugtatnak s felbőszítik vérem,
Köszönöm, hogy annyi jót teszel meg értem!

10

Kérlek ne kérd azt tőlem, hogy valaki más legyek,
Hiszen az a más, többé már nem én leszek,
Nem adhatok többet csak azt ami én vagyok,
De soha nem kell több, annál mit tőled kaphatok!

11

Szeretlek!

Emlékszel-e rá, hogy régen miket mondtam,
Hogy mennyire szeretlek, s nem feledlek soha,
Hogy fogom majd a kezed, és soha el nem hagylak,
Történjen majd bármi, én akkor is szeretni foglak!

De teltek az évek, és sok minden megváltozott,
Egyedül az érzésem az, ami nem változott.
Még mindig úgy szeretlek, mint ahogyan régen,
És szeretni is foglak, ameddig csak élek!

12

Távolság

Még csak négy napja vagy tőlem távol,
De a szívem minden egyes percet számol.
Úgy érzem, tovább nem bírom nélküled,
Hiányzol, hát siess haza, legyek már veled.
Most érzem igazán a szerelem hatalmát,
Mintha valaki kitépte volna a szívem egy darabját.
Minden éjjel azt kívánom, mutasson téged az álmom.
Csak rád gondolok, veled akarok lenni, arra vágyom.
Hiányzik a jelenléted, hiányoznak csókjaid,
Hiányzik, ahogy átölelnek karjaid.
A könnyeimnek nem tudok parancsolni,
Az arcomon csurognak, nem akarják abbahagyni.
Tőled most több száz kilométernyire lehetek,
De akkor is akarom, hogy tudd mennyire szeretlek.

13

Foglyodul estem

Hogy is tudnék parancsolni kóborló szívemnek,
Mikor minden percemben csak téged kereslek!
Nem készültem fel rá, hogy létezik ily csoda,
Egy ember, Kinek így hat rám minden mozdulata.
Még ha nem is szabadna, foglyodul estem,
Pedig ezt az érzést sohasem kerestem.

És ha soha enyém nem is leszel,
Míg élek, már sohasem feledlek,
Egész életemben csak Téged szeretlek!
Foglya lettem kedves hangodnak,
Foglya édes mosolyodnak,
Foglya szárnyaló gondolataidnak!

Téged kereslek, a tavaszban, a nyárban;
Téged, minden rügyező fában,
Téged, minden napsugárban.
Téged kereslek, az őszben, a télben;
Téged, minden lehulló levélben,
Téged, minden hópihében!

14

Szeretlek

Add a kezed, hogy ráhajtsam fejem.
Melegítsd arcom szerelmeddel!
Ölelj ahogy én ölellek,
Szerelemmel, szenvedéllyel.

Karoljon át égető vágy,
Amely köztünk lángol
Egy életen át.
Bilincsbe zárt szívem,
Minduntalan reád vár.

Szeretlek, csak ennyi.
És az "ennyi" az mennyi?
Mint csillag az égen,
Csókom a szélben,
Ami hozzád repül

15

Oly jó veled boldog lenni,
Minden percben csak rád várni.
Szeretni téged amíg veled élet az élet,
Mert tőled édes életem nélküled rémes..

16

Álmodom kedvesem

Álmodom kedvesem, szépen csendesen,
Álmodom szüntelen, igaz szerelmesen,
Teveled még álmodni is olyan csodás,
Nem is szerethetek én már senki mást!

Álmodom kedvesem, ha nem vagy velem,
Álmodom Veled, a csodálatos életem,
Meglátod, egyszer még minden teljesül,
Ez a szép álmom majd valósággá hevül!

Álmodom kedvesem, bárhol is lehetsz,
Remélem néha azért Te is emlegetsz,
Vágyom kedves arcod után szüntelen,
Csókod nélkül élni édesem, íztelen!

Álmodom kedvesem, hunyd le szemedet,
Tárd ki karod, nyújtsd felém kezedet,
Arra vágyom, hogy lássam szép szemedet,
Érezzem és halljam csodás szerelmedet!

17

Mi ez?

Mi ez, mi velünk történik, nem tudom,
Mert a szerelem bújt belém tán nagyon,
De hatalmas örömöt érzek én, angyalom,
A fellegekben járok Veled, mondhatom!

Mi ez, mi velünk történik, oly csoda,
Ilyen nem fordult meg velem még soha,
Boldog vagyok, ha csak Rád gondolok,
És repdesnek körülöttem az angyalok!

Mi ez, mi velünk történik kedvesem?
Nem tudom, de megszépült az életem,
Csoda ez, melyet minden nap érezem,
Fantasztikus ez az igazi szerelem!

18

Édes érzés, mire nincs se szó, se kép,
Csak a Te csillogó szemed, mely oly csodaszép.
Mikor először találkozott szemünk,
Arra gondoltam, mi történhet velünk?!
Ezután már sokszor láttalak, s visszamosolyogtam,
Gondolatban egyre a kezeidet fogtam.
Nem sok idő, csak néhány nap telt el,
De tőled, már csak egyetlen akadály választott el.
Őszinte vagy hozzám, de a láng tovaizzik,
A szerelmi lánc mindig erősebbé válik.
Mit tőled kaptam, néhány puszi, s néhány ölelés,
Ekkor gondolatban nyakadba borultam én.
Eljön az az idő, ahogyan te mondtad,
Mikor semmi sem választja el egymástól ajkunkat.
Próbáljuk meg kérlek, az élet oly gyönyörű,
Szorítsál magadhoz, hogy ne legyek egyedül.
Nem kérek én tudod, soha-soha másból,
Nekem te kellesz, de téged kérlek százszor!

19

"Az együtt töltött percekből legyenek órák, majd napok. A napokból legyenek hónapok. S az örökkévalóság tartson addig, amíg veled vagyok!"

20

"A csillagos égbe suttogom neved, rád gondolok, s könnyes lesz a szemem. Szomorú a szívem, ajkam elnémul, szeretlek téged kimondhatatlanul."

21

"Gyűlölöm a napot, mert érinthet téged.
Gyűlölöm a holdat, mert veled lehet éjjel.
Gyűlölöm a vizet, mert ajkadhoz érhet.
Elmondani nem lehet, úgy SZERETLEK TÉGED!!!"

23

Vége Most azt mondom: Elég! Legyen végre vége!!! De holnap úgyis hiányozni fogsz, érzem! Most azt mondom: Unom már! Csinálj, amit akarsz! De holnap már kelleni fogsz és kell ez az arc. Megbántasz-sírok... ebből tényleg elég! El akarok szakadni Tőled, kérlek ne állj elém. Nehéz feladni, a múltat, a tegnapot, de várni kell a jövőt, a biztató holnapot! Te vagy a tegnapom, de én nem élhetek a múltban, előre kell néznem, és hinnem kell az újban!!!

24

szeretet nélkül nincs élet,
Nincs ember, ki így élhet,
Te ezt tetted velem...
Élni tanítottál, szerelmem.

De minek a szó,
Hisz ez nem kimondható,
Mit szívemben érzek.
Csak az hogy vérzek.
Halálos seb éktelenkedik lelkemen,
Melyet hiányod keltett fegyvertelen.

Ha felnézek a kék égre,
Rádöbbenek, hogy már vége.
Nincs, aki szeret,
Nincs, akit szeressek.
Mégis muszáj élni.
Muszáj küzdeni, muszáj bírni.

Keresni egy új szerelmet...
Badarság, hisz nincs ki kereshet.
Igaz szerelem csak egy van,
Nincs már több a sorban.
De miért ily nehéz az élet?
...mert halandó vagy, így kell élned.

25

Neked csak egy játék voltam Éreztem, hogy lassan sírva fakadok Már nem bírtam könnyekkel elfojtani a gondolatot Csengtek fejemben a fájdalmas mondatok Mindvégig hazug szavakat mondhatott S földre roskadva zokogni kezdtem Hiába gondolkoztam, de nem értettem Mire jó neki sok ezer szívet összetörni Ártatlan embereket meggyötörni? Csak egy ócska játéknak képzelni S a szívet egy darab rongynak nézni Fáradt mozdulatokkal felálltam Csak néhány csillag fénylett az éjszakában A hold szelíden rám mosolygott S egy pillanatra elfelejtettem minden gondot De oly rövid volt a boldog feledés Mert újra szívembe hasított a felismerés Egyszerre nyilallt belém a düh és a fájdalom Újra és újra kell őt mindennap látnom Aztán az ágyba feküdtem elkeseredetten S bús szerelmes emlékek közt elszenderegtem

26

Miért van az, hogy keresed a párod?
Miért van, hogy nehezen találod?
Miért van, ha melletted van nem látod?
Miért engeded el, hisz tudod megbánod?

Miért van, hogy egyre messzebb jár?
Miért van, hogy a szívem vele száll?
Miért van, hogy azt érzem zuhanok?
Miért van, hogy a napok nem napok?

Miért nem engeded el végre?
Miért nem gondolsz a megtörtént szépre?
Miért, mert Ő az kit szeretsz.
Míg van, mással boldog nem lehetsz!

27

Olyan távolinak tűnik tekinteted,
A messzeségbe réved szemed.
Körülötted csak a csend,
S csak gondolkodsz azt hiszem.

Nem tudom mire gondolsz,
Tán eszedbe jutott, mit rád szabott a sors.
Eltöprengsz azon, mi eddig volt,
S hogy most nagyon sok a gond.

Vagy talán az jutott eszedbe,
Mikor elhagyott a szerelmed.
Fájó emlékét még érzed,
De tudod: változtatni nem lehet.

Kezed öledből lassan kiengeded,
de szemed marad a messzeségben.
Lábad megroggyantod csendben,
És sírásra borítod csillogó szemed.

28

BÚCSÚLEVÉL(szép)

Most, hogy közöttünk minden véget ért,
Ha úgy akarod, elbúcsúzom én.
Tapasztalni fogod, ha múlnak az évek,
Ki volt, ki igazán szeretett Téged.
Majd fogsz sajnálni, mikor már
Közöttünk minden véget ér.
Búcsúzom Tőled, szépen, csendesen,
Igyekszem mindent elfelejteni kedvesem.
Az én szívemben nem nyílik virág,
Neked adtam illatát.
Nem tudja senki, hogy szeretlek,
Azt is megírom, soha el nem feledlek.
Ne hidd, hogy azok mind szeretnek,
Kik mosolyogva néznek rád,
Ki igazán szeret,
Annak a lelke nevet.
Ki szívből szeret, az csak egy lehet,
Kinek nem kell más, csak a Te szerelmed.
Ha könnyes szemmel nézek rád,
Ölelj a szívedhez, mert szeretlek egy életen át.

29

Búcsú 2

Ígérem neked, nem zavarlak többé, én mostmár elmegyek.
Egy lány állt utadban, nem lesz többé játékszered.
Tudom meg kellet volna mondanom rég,
De mindenütt legyőz a szerelem.
Gondoltam, mit is tegyek, hova menjek nélküled?
Milyen lesz az út, ha már nem leszel?
De Te menj, ha neked kell,
S gondolj arra, könnyel búcsúztunk el.
Tudom, már késő, elvesztelek,
Nem jössz vissza sohasem,
Csak elmentél csendesen.

30

Szeretni téged miért is volt jó?
Álmodni rólad kicsit bosszantó!
Ott találkoztunk. Emlékszel?
Megcsókoltál, s azt mondtad:,,Ne hagyj el!"
Rád mosolyogtam, de furcsa vihar tombolt,
Könnyeim felszöknek, torkom elszorul.
De nem sírok, ne félj, bár nagyon fáj,
Elfeledlek, mintha nem is volnál.
Ne mondd azt, hogy könnyű volt búcsúzni,
Te sem fogsz örökké nevetni!
Egyszer te is rádöbbensz, hogy fáj,
De akkor hiába jönnél vissza már!
Most menj el, ne nézz rám, ne nézz a szemembe.
Hallod?!Ne lásd, hogy fáj, ne lásd, hogy zokogok,
Búcsúzzunk el, mint két jó barát.
Ne tudja senki, hogy szerettük egymást.
Menj!Ne akard, hogy sírva búcsúzzak!
Nekem fáj jobban a válás,
Na menj! Siess!
Még most is szeretlek téged!
Ülünk egymás mellett, s fogom a kezed,
Miért engeded, hogy most is szeresselek?!
Jó veled lenni, és fáj a gondolat, hogy holnap hiába várlak.
Megértelek, hogy az a másik most neked szebb, jobb, kedvesebb.
Mégis úgy fáj a válás!
Na menj már kedvesem!
Isten Veled!

31

ne félj ha szemedből hullnak öröm könnyek,az legyen a fontos hogy a szívedre hallgass mert a boldogsághoz vezető út hosszú és hatalmas.Elöbb egy pillantás,majd így lesz a barátság,barátságból született már nagyon sok szerelem,"de szerelemből barátság??????szerintem sohasem.

32

BÚCSÚLEVÉL

ELHAGYTA A FÁT,A GYÖNYÖRŰ LOMBJA,

ENGEM IS ELHAGYOTT SZÍVEM BOLDOGSÁGA!!

MOST,HOGY KÖZTÜNK,MINDEN VÉGET ÉRT,

HA ÚGY AKAROD,ELBÚCSÚZOM ÉN..

KITÉPEK SZÍVEMBŐL MINDEN RÉGI ÁLMOT,

KÍVÁNOK NEKED ÖRÖK BOLDOGSÁGOT!!

33

BENNEM VAN A HIBA??

NEM VAGY MÁR A RÉGI,AKI MINDIG NEVETETT,

AKI MINDEN EGYES PERCBEN,OLYAN FORÓN SZERETETT..

AKI ODABÚJT HOZZÁM,HA SZOMORÚ VOLTAM,ÉS TÉTLEN.

S KINEK SZAVA MEGNYUGTATOTT A CSILLAGOS ÉJBEN..

HOL VAN AZ A FIÚ,AKI IGÉRT ÁLMOKAT,ÉS TELJES ÉLETET,?

MOSTANRA CSAK A KIFOGÁSOK,ÉS KERESI AZ ÉRVEKET..

AZT,HOGY MIKOR HIBÁZOK,ÚJRA,ÉS HÁNYSZOR,

PEDÍG VÉGKÉPP ELEGEM VAN A FOLYTONOS VITÁKBÓL..

TALÁN,TÉNYLEG IGAZ,ÉS BENNEM VAN A HIBA.

S VALÓBA NEM VAGYOK MÁS,CSAK,EGY „FALUSI”LIBA..

34

KÁR VOLNA…

Kár volna még messze menni,

Kár volna még mást szeretni..

Egyedül,csak téged várlak,

Két karomba téged zárlak

Piros rózsát küldök néked

A szerelmem jelképének..

Fogadd tőlem azt a rózsát

A szerelmemnek a zálogát…

Szeress te is nagyon engem,

Úgy,ahogy én szeretlek ..

A szerelem tüze lobog,

A szívem meg érted dobog..

35

LEMONDÁS

Te voltál a fiú,akit rajongásig imádtam.

Akiben sokáig a tökéletest láttam.

Lehettél volna a várva várt igazi,

De amit éreztem,nem mutattam ki..

Nem azért,mert nem akartam a tiéd lenni,

Féltem,nem tudnálak eléggé szeretni..

Egyáltalán észrevennél-e a rohanó világban?

Csupán,egy lány,de te voltál,akire vártam..

Múltak a napok,és teltek a hónapok.,

Az érzés múlt,ha viszonzást nem kapott..

S mikor az utolsó szikra is kialudt éppen,

Megtörtént,amitől mindvégig féltem..

Jöttél az utcán,de már nem egyedül voltál..

Egy idegen lányt öleltél,és csókoltál..

Hullottak a könnyek,melyek elborították arcomat,

Akkor lemondtam rólad,és feladtam a harcokat…

36

Múlik az idő, rohan az élet,
télből hirtelen tavasz lett,
eltelt egy év s még sem érzem,
hogy valaha is nélküled életem.
Újra nyílik fű fa virág,pompázik
az egész világ,mintha tél nem is
lett volna,s minden fájdalmunk,
csak úgy...elmúlna...
Mintha mindennap mellettem
lennél,s lágy hangoddal ismét
dédelgetnél,becézgetnél, mintha
még mindig szeretnél....
Újra hazatér házunkhoz a gólya,
mintha el sem ment volna,s újra
jönnek a fecskék,hogy nagy ricsajjal
jelezzék, ismét együtt lehetnénk....
S hiába vánszorgott ólom lábakon
az idő,szentül hiszem, még menthető,
csak tudni kell feledni,s a múló idő,
pille szárnyain repülni...

37

De most ami volt, s ami lesz odaadod másnak.
Ez most a búcsú és a kezdet is.
Ez most fájni fog, még ha tudjuk is.

38

Egy kis kulcs a boldogsághoz valamennyink vágya,
és azt hisszük, hogy dicsőség, büszke pompa az ára.
Pedig ki a boldogságot nagy dolgokban keresi,
átlép rajta, mert e kulcsot kicsinységekben leli.

39

ha van gyémánt a világon akkor ő az, - ha van szerelem a világon akkor őt imádom, de van szenvedés a világon, hogy nem lehetek vele ez kín és szenvedés pedig imádom.

40

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág,
boldogabb és szebb lehetne az egész világ.
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

41

Hogyan kezdjem levelem írását,
hisz látom szerelmünk múlását.
Elázik a levél sűrű könnyeinktől,
hozzád sír a szemem messzi idegenből.
Elég volt egy perc,hogy megszeresselek,
rövid az élet,hogy elfelejtselek.
Emlékezz drágám arra a szép napra,
mikor az ajkad az első csókot adta.
Lassan,szépen mondtad,hogy:
SZERETLEK TÉGED!!
Ezt az édes szót elfelejteni vétek,
Örömmel adtam a szívem néked.
Azt írom,hogy:
TISZTA SZÍVEMBŐL SZERETLEK TÉGED!!

42

Nemrég arról álmodtam,milyen lehet veled,
Milyen lehet a csókod,milyen fogni a kezed?
Hosszú idő eltelt,s álmom teljesült,
Átéltem mindent,mi bennem felmerült!
Tudom már milyen csókolni a szád,
Tudom milyen az,mikor vágyom rád!
Tudom már milyen megfogni a kezed,
S most már tudom milyen megint nélküled!
Ma már megint csak álmodhatok rólad,
Álmodhatok bármit,de már meg nem valósulhat!
Elmentél,de az emléked mindig itt marad,
Szívemben őrzőm minden csókodat!

43

Azt akarom, hogy rámszorulj
Azt akarom, hogy ne sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom,szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved ne fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom:engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra

43

had mondjam azt, szeretlek, s ezért én elmegyek, hogy ne bántsalak,
ne legyen több bűn, mert szeretni így nem lehet.
Ha majd átléped a lét küszöbét, ha majd fájni kezd a nincs többé
értelmet kap mi volt a volt, s mi volt miért.
Egyet meg tudsz majd biztosan, lesz egy üzenet:
Volt valaki, ki téged mindennél jobban szeretett.
Elmegyek ne bántsalak többé, elmegyek, mert szeretlek.
Szeretlek, örökké.

44

Nyisd ki a szemed,élj annak kit szeretsz.
Tűzön,vízen át állj ki mellette,
ezután nem lesz kérdéses viszont szeret-e.
Öleld át,csókold hevesen,tudja,hogy te
vagy kit kereset.
Éljetek együtt egymásért,mindig a közös holnapért!

45

Aki szeret azt szeresd,és öleld naponta,
mert ha nem teszed megteszi más,
és akkor hidd el nem ö lesz a hibás!

46

Csak testben vagy velem

Olyan távolinak tűnik tekinteted,
A messzeségbe réved szemed.
Körülötted csak a csend,
S csak gondolkodsz azt hiszem.

Nem tudom mire gondolsz,
Tán eszedbe jutott, mit rád szabott a sors.
Eltöprengsz azon, mi eddig volt,
S hogy most nagyon sok a gond.

Vagy talán az jutott eszedbe,
Mikor elhagyott a szerelmed.
Fájó emlékét még érzed,
De tudod: változtatni nem lehet.

Kezed öledből lassan kiengeded,
de szemed marad a messzeségben.
Lábad megroggyantod csendben,
És sírásra borítod csillogó szemed.

47

Hazudtam, igen...

Állok egymagamban, körülöttem süvölt a fagyos éjszaka,
Fülemben cseng pár gyönyörű-bús szó, egy tündérke szép szava.
Szívem mint egy őrült, dobban pár hatalmasat, aztán csendesebb,
és eszembe jut a perc, mikor kettőnké együtt verdesett.

Szerelmére méltó tán soha nem is voltam, sem leszek,
Csak állok majd ugyanitt egymagamban és reszketek,
Mert nem fogja kezem, nem érzem tündér illatát,
Nem hallom majd soha többé egyetlen szavát.

Nem így kell lennie, nem ilyen a szerelem,
Nem lehet hogy ennyi volt, mert már régóta szeretem.
Elmondani néki? Talán majd egyszer, igen, lehet,
Majd ha már nem félek, hogy összetöri szívemet.

Nem lehet hogy így legyen, hisz nem ilyen a szerelem,
Minden pillanatban tündér mosolyát keresem.
Tüzes kell hogy legyen, mint a pokol legmélye,
Aztán hűvösebb, majd marad a kínzó bánat a végére.

Értsd meg, nem tagadhatom, mert akkor csak meghalhatok,
S virágot az erdő szélén soha többé nem láthatok.
Kis szívem réges- rég egyedül csak tiéd,
Elfeledni ezt soha nem tudnám senkiért.

Igen, hazudtam neked, mert fájt a gondolat,
Hogy nem látlak többé, nem hallom hangodat.
De ha csak megőrzöm magamban gyönyörű titkomat,
Talán soha nem foghatom kezed, csókolhatom szerelmesen
gyönyörű ajkadat..

48

Hazudom, hogy ne fájjon

Mosoly ragyogott arcomon,
s most könnyeimmel áztatom
a papírt, mire e sorokat vetem.
Nem tudom mit kéne tennem.

Szívem remeg egy pillantásodért,
de utána lelkemben fájdalom ég.
Jó volna látni mire is gondolsz,
mi van amögött, mikor bókolsz.

Hazudom szívemnek, hogy jobb is lehet,
egyszer talán elnyerem szerelmedet.
De addig mennyit kell még várnom?
Lehet, ez nem marad más, csak egy álom?

Érintésedtől a szívem olvad,
hangod hallatán nagyobbat dobban.
Szerelem égeti szívemet,
de könny homályosítja tekintetemet.

Hazudom szívemnek, hogy jobb is lehet,
nem kell örökké elfojtani érzéseimet.
Talán megtudom egyszer
Szíved valójában mit is rejt.

De addig is magamnak újra azt hazudom,
Szerelmedet egyszer talán megkaphatom

49

Hisz te mást szeretsz,
Akárhogy is próbálom,
Nem érdekellek.
Itt véget ér egy álom

50

Reménytelen..

Bármikor, ha szemem meglát,
hátamon forróság fut át.
Szemedbe néznék, de nem merek,
hisz Te vagy az, kit úgy szeretek.
Fáj a szívem, ha rád gondolok,
de nem tehetek semmit, ha Te nem így gondolod.
Amiről mesélek, csak érzelem,
kár, hogy a Te szívedben ilyen nem terem.
Miért is vagyok ilyen ostoba?
Hiszen szerelmedet nem kapom meg soha!

51

Mit ér a szó, ha hazug a tett?
Mit ér a csók, ha nem szeretsz?
Mit ér az ölelés, ha velem nem lehetsz?
Mit ér a könnyem, ha elfeledsz?

Szeretlek, pedig tudom, hogy nem lehet.
Könnyezek, holott tudom, nem érek el semmit vele.
Szívem összeszorul, mikor Rád nézek,
Mert hiába reménytelen, még mindig remélek

52

Emlék.

Egy elfelejtett emlék: EZ lettem én.
Vonzódtam hozzád, de kevés volt a remény.
Kitartás, szeretet, mi hozzád elvezetett,
lett egy örök emlék nekem.

Képeid megőrzöm, elkísér egy életen át.
Hosszú téli estéken, emlékezem reád.
Jön még nyár, vele a napsugár.
Emlékként, azért néha gondolj reám.

Mára egy emlék lettem, csupán.
Egy hanyatló napsugár.
Mi többé nem érezteti a melegét már.
Elengedlek téged, s vele az emléked.

Jöjjön új tavasz, s új nyár.
Ragyogjon reád a napsugár.
Melegítse szíved egy életen át,
kísérjen örök boldogság.

53

Elfogyott a tintám

Elfogyott a tintám
Szertefolyt versekbe,
Minden mi ránk várt
Benne van levelekben.

Elmúlt a pillanat
Belekezdek valami újba,
Magam mögött hagyva
Amit igazán akartam.

Kiírtam a lélekből mindent
Lecsillapodtak a kedélyek.
S most hallgatok
Valami újat alkotok.

Fogom az ecsetet
Megfestem világom
Melyben élem az életem
S nem rajtad rágódom.

Hagyom, hogy menj,
Ha menned kell
Elfogyott a rím
Mi lelkemben hozzád vitt.

Elfogyott a szó
Mind végtelen...
Az élet egy időre összefont
Most kellemesen hagylak el.

54

Szerettem volna

Szerettem volna örökké szeretni,
gyönyörű mosolyát sohasem feledni...
de sorsom ismét közbeszólt,
s elvett tőlem minden jót.
Mindazt, mit egykor szerettem,
mitől éltem, s nevettem.
Boldogságom elhagyott,
mikor szívem lángja megfagyott.
Kínzó fájdalommal menekült a lelkem,
mit bár mindenhol kerestem
azóta sem leltem.
Élettelen testem halált várja szüntelen,
mert szerelem nélkül élni
reménytelen küzdelem

55

Valami nincs rendben velünk!
Valahogy már nem ugyanúgy szeretünk.
Szeretném ha szerelmünk most is olyan lenne,
mint mikor először tartottad kezed a kezembe.
Azóta minden más, valami nincs rendben!
Lehet, hogy én ugyanúgy szeretlek de te már nem engem.
Úgy érzem az élet másfelé sodor, el egymástól és a sok jótól.
Eljön az a nap, mikor nekem csak egy emlék leszel s én is csak emléked leszek neked.
Még az is lehet, hogy emléked sem lehetek, mert elfelejteni könnyű engemet.
Mikor e sorokat írom könnyes a szemem!
Lehet, hogy te elfelejtesz de én téged sohasem

56

Fáj valami, a szívem vagy a lelkem,
nem tudom, hogy melyik erősebben!
A lelkem amin átgázoltál, vagy a szívem amit darabokra zúztál!
Fájnak a szavak, amiket mondtál nekem,
azok közül egy nagyon, az hogy Szeretlek!
Fáj látni aranyos tekinteted, miközben tudom, hogy ez már egyszer becsapott engem!
Fájnak az emlékek, amiket veled átéltem
jó és rossz élmények egyaránt kínoznak engem!
Fáj a gondolat, amelyben csak te jelensz meg nekem,
s nem tudom elfeledni mennyire szerettelek!
Fáj a szó, az aranyos tekintet,
fáj az emlék, a gondolat, melyek csak rád emlékeztetnek

57

Szerelmi bánat

Szerelmi bánat nyomja lelkemet
Úgy fáj, hogy nem lehetek a tied,
Minden percben rád gondolok
A szívem csak érted dobog.

Az életem nélküled semmit sem ér
Gyere vissza kérlek, maradj enyém,
Fogd meg a kezem mint régen
Szeress kérlek, szeress engem

58

Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
Fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak,
ha szeretnéd békén hagylak.
De ha már kevés vagyok, s nem kellek,
add tudtomra - szó nélkül elmegyek
- mert a barátod vagyok

59

Nem adhatom fel

Szenvedő érzés, mely kínoz és mar,
Elviselhetetlen ez a véres harc,
Mely fáj és éget, mert belül van,
De feladni sosem szabad.
E két szív, mely harcot vív,
A végtelen sötétségbe hív.
A pokol tüze felé visz,
Hol az örök szerelemben hisz.
Két szerelemes szerető ezért szenved,
Csókjuk édes soha nem lehet.
Vétkeznek és mégis boldogok,
Tudd, hogy csak a Tiéd vagyok

60            NAGYON SZÉP

Napsütétes jó reggelt
Csodálatos szép jó reggelt.Tudod csak azt nem értem
hogyan lehet ilyen sokáig aludni.Nyisd kis szemed..
Jó reggelt
Madárka csicsereg ébreszt, ITT a reggel!
S én hallgatom, énekét, megbűvőlve csendben
Ezernyi gondolat cikázik fejemben.
Szárnyal vele a menthetetlen romantikus lelkem.
Nyílik a külvilág felé szeretetem....
Minden gondolatom csak tied...
Ha hallom hajnalban a madarak énekét
Szállok gondolatban szélsebesen feléd.."
Most készitettem el a kávét,küldöm gyorsan.
Tetején tejszin és csokoládé
jó reggelt puszit küldöm mellé

61

Megbántottál…

Megbántottál talán nem is direkt
Még is ez fáj a legjobban nekem…
Sosem éreztem még ily fájdalmat
De mért mindig te okozod ezt…
Szememben a könny megered…

Sose fájt, hogy nem vagy mindig mellettem
Csak az fájt,
Hogy nem félsz, hogy elveszthetsz!
És nem érted a lényeget!!!
Utálni nem tudlak ez a legrosszabb benne!!!

62

Isten adtál nekem reményt hogy engem is szeret valaki aztán elveted tőlem és másik útra terelted,de abba bízok még hogy az Ő és az ÉN utam még egybe forr valahol és többé nem válik el!!!

63

Az emlékek mindig ott lesznek a szíved be nefeledd, és bármikor előveheted!!!!
Néha még gondolj rám szerelmem!!

64

Hiányzik a mosolyod, hiányzik a nézésed,
Hiányzik érintésed, hiányzik mindened!
Nekem nem kell más,
S ez is csak egy őszinte vallomás,
Amelyet szívem súg legbelül,
S mint a hervadó virág vagyok egyedül!

Úgy érzem, mindig is Téged szerettelek,
Most Nélküled szenvedhetek eleget!
Szívem érted dobban,
Nélküled nem élhetek boldogan!

65

Ez a kín, ez a szomorúság,
Mérhetetlen fájdalmasság!
A szerelem oly nehéz,
Hozzá 2 élet is kevés!
Vannak emberek, kik szerelem nélkül maradnak,
S egyedül, magányosan rohadnak!
Én úgy gondoltam, nem így akarom végezni,
Ezért Veled akartam a világot élvezni!
Rájöttem, hogy Nálad jobban senkit sem szerethetek,
S a boldogságban is csak Veled lebeghetek!
Szeretlek, s szeretni is foglak,
Még akkor is, ha a szép napok elmúlnak

66

Ez az érzelem olyan más,
Csak egy kis változás,
S máris nem olyan, mint rég,
Úgy érzed, a szerelemnél kialszik a fény.

Szeretnéd, hogy a fény tovább égjen?
S mindent megtennél, hogy ez a kapcsolat éljen?
Már, ha kapcsolatnak nevezhető,
Melyben sok érzelem elveszthető.

Keresed az igazságot,
Keresed a boldogságot,
De Magadban nem találsz mást,
Csak egy szívhez szóló csalódást!

Bocsáss meg mindenért,
Szeress az énemért,
Mondd, hogy ebből nem elég,
S nem hagysz el semmiért!

67

Elmúlt az ősz, jön a tél,
Fáj a szívem, mert elmentél!
Kérlek gyere vissza hozzám,
S megint újra füledbe súgnám
Oly lágyan, s csendesen:
Örökké szeretlek Kedvesem!

68

..nézd, egy kedves félmosoly

nem érted kinek szól ?

már tudjuk valamit elhagyott

a lány sohase sírt, valamit elrontott

akkor se sírt, ha egyedül volt

nézd, kékes szürke szem

nem érted, nem érti senki sem

a lány sohase várt, ha valaki késve jött

akkor se várt, ha senki se jött

nézd egy hosszú szőke haj

már nincs, semmit nem takar

nem érti őt senki sem

elmúlik minden, lassan szüntelen

nézd múlik a mosoly

érted ezt ?

küzdve élt, de nagyon szeretett

féltve őrizte mosolyát

elhagyottnak érzi önmagát

nézd, szomorú lett eltünt a haj

eltűnik minden, semmit nem akar

várt kérdőn, de nem jött válasz

elbújva otthonában hol senki se látja

érzi

tudja

vége lett

mégis remél, hisz remélhet

érted ezt ?

benne él még a vágy

tudja jól

semmi nem volt jó

bánja bűnét, oly elveszett

senki se keresi, egyedül lett

ne hagyd ott őt, emeld fel gyorsan

általad lesz jobb a sorsa

neked is, hiszen szeretett

csak félt, nagyon félt, hogy vége lesz

most mégis megtörtént

elhagyott

magányosan ülsz még mindig ott ?

átkarol

keresd, ne dacolj magaddal

keresett, dacolt ő eleget magával

megtette, minden lépés odavitte

küzdött a konokság ellen

szive vezényelte

nézd ott a fény, keresd gyorsan hisz van remény

higgy magadban, benne élsz

tudnod kell a remény nem halt ki még

mindent tud, félre vezette önmagát

kárán tanult, s mindent bán

fejéhez verte öklét

nézett tükörbe, nagyon félt

gyonta bűnét, térdre zuhant

könyörgött az égnek

mutasson utat

tiszta lett a szíve, bünhődött

nem megy már többet

megtört

vár még, tudom jól

vár még a pillanatra

ott vár a szive kapujában

beenged, még nincs késő ébredj fel

még nincs késő ne mulaszd el

69

"Azt hiszem, a szívünkben ha nyílna még virág
boldogabb és szebb lehetne az egész világ!
Ha véletlen találkozunk, egy mosoly legyen a jel,
hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el!!

70

Boldoggá tesz az a tény, hogy mellettem vagy és láthatlak téged, de ha újra és újra csókolhatnálak, átkarolhatnálak, és ezzel összekuszálnám a dolgokat olyannyira, hogy ezzel mindent megkaphatok belőled, akármit, amit akarok, akkor boldogabb lennék. Az egy álomba illő pillanat lenne

71

NEVETÉSED VIDÁMMÁ TESZ,
BÁNATOD MEGKÖNNYEZTET.
HARAGODAT CSITÍTANÁM,
FÁJDALMADAT SIMOGATNÁM.
HA AKAROD MEGHALLGATLAK,
HA SZERETNÉD, BÉKÉN HAGYLAK.
DE HA MÁR KEVÉS VAGYOK S NEM KELLEK,
ADD TUDTOMRA,-SZÓ NÉLKÜL ELMEGYEK.
-MERT A BARÁTOD VAGYOK

72

Napjaid vígan teljenek,
Ezt kívánom én neked!
Kerüljön bánat, betegség,
Ezt is kívánom neked még!
Derűs legyél, s mindig vidám!
Tenéked ezt kívánja egy barát.
Örök szerelem kísérjen utadon!
Legyen boldog élted, én ezt akarom!
Legjobb barátod vajon ki lehet?
Elmondhatom, bár már sejtheted,
Minden jót ő kíván most is neked!

73

A szerelem az, mikor bármit mondanak róla nem hiszed el, mikor ő tetteivel bebizonyítja a róla mondottakat, a rosszat nem látod, mikor bókol neked elhiszed s egyre jobban szereted. Ha ő szeret akkor állandóan figyel téged, ha mosolyogsz rá, ő őszintén visszamosolyog s ha sírsz ő is sír veled, de mégis letörli könnyeidet és azt mondja: Ne sírj, mert én még szeretlek

74

A hajnal bársonyával ébredj,
a szívedben a szeretetet érezd!
Mert ha szeretsz a szeretetet kapod,
legyen boldog és békés napod!"

75

Te kellenél, ezt érzem szívem mélyén,
Vágyom Rád, el sem képzelnéd.
Szeretném ha mellettem ébrednél,
Szeretném, ha éjjel velem feküdnél.
A nap sugara ha hozzád érne,
Elzavarnám, hogy a reggel még késsen.
Minél több időt tölthess velem,
Ez az mire vágyik szívem.
Karodban feküdnék, melletted aludnék,
Álmomban soha többé nem félnék.
Egész éjjel ölelnélek,
S ezt suttognám halkan Néked:
"Nélküled nem ér semmit az élet."

76

A barátság olyan drága kincs,annak párja nincs! Bánatodban barátod útja hozzád visz. Igaz barátnak a barát mindig hisz. Ha öröm ér,karját boldogan tárja szét!Közben nevetve kacsint feléd,s te örömmel szorítod kezét. Szorítsd a biztonságot nyújtó kezét,hogy életed végéig érezd erejét..

77

Barátság – csak egyetlen szó
Nem hallható, nem látható
Ott érzed csupán a szíved mélyén a legjobban
Mert kifejezni nem lehet szavakban
Egy barát, ki kedves Neked
Egy barát, kiben örömödet leled
Egy barát, ki együtt sír Veled
Egy barát, ki megkaphatja szereteted
A barátság erősebb, mint a szerelem
A barátság a legszebb érzelem
A barátság becsülettel teli, s önzetlen
Bizalmon alapul és őszinte szereteten
A sok nevetés, a boldog percek
Egyszer majd tovatűnnek
Ezért hát vigyázz barátodra
Mert nagy ajándék, az Isten ajándéka
Féltőn óvd, s őrizd emlékét, ha már nem lesz Veled
Mert bárhol legyen, tudd, Ő mindig nagyon szeret