VERSEK2

                                          VERSEK 2

1

Nekem rejtvény vagy, amit nem tudok megfejteni,
Nekem egy vers vagy, amit nem fogok elfelejteni,
Nekem egy ajándék  vagy, amit nem tudok kibontani,
Nekem te vagy az egyetlen szó, amit nem tudok kimondani.
Te vagy minden órám! Te vagy minden másodpercem!
Te vagy a lelkem! Te vagy az egyetlen szerelmem!
Te vagy a napom, a hetem, az évem, te vagy a szerencsecsillagom,
Te vagy a hangulatom, te vagy a könnycsepp az arcomon.

2

Feküdj le egyszer csak úgy egymagad,

Nézz fel az égre, s engedd el magad,

Hagyd hogy a csillagok messze repítsenek,

Hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen,

Öleld át most azt akit szeretnél,

Tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél,

Mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán,

Egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán...

3

Mindig ugyanaz bánt Hazug szemekkel mosolyogsz rám Elég a sok üres beszéd Úgy szeretnélek szeretni még Unom, hogy csak mese volt Minden szavad, ami volt Tudom, hogy csak duma volt Minden álmom szerte folyt Nem kell már, hogy nevess rám Hazug a szem és hazug a száj Nem kell már, hogy velem legyél Mégis fáj, hogy nem vagy enyém. Érzem kevés a szó Mi elmondaná nekem te vagy a jó. De szívem most már szabadon jár, Lehet, hogy ez jobb is talán.

4

Egy barát az, akivel megoszthatod problémád,

Egy jó barát az, aki a rosszban is melletted áll,

Egy igaz barát, aki veled tart egy életen át

S ne hagyd el őt, amikor neki van szüksége rád.

5

Néznek rám szemeidből a csillagok
Szerelmes fénye csak rám ragyog
Nézd én a tiéd vagyok
Ránk ragyognak a csillagok
Te a két kezem fogod
s én veled álmodom

Ránk szórja fényét a csillagos ég
A csendes éj nyugalmat ígér
Itt vagyok veled fogom két kezed
Néznek a csillagok s én halkan dúdolok neked
Szép esti éneket

6

Engedd meg most a végén,
Hadd mondjak annyit még én
Én igazán szerettelek,
de most igazán tovább megyek,
mert igazán haragszom rád,
Bár arról ki tehet, hogy csak
én szerettelek....
Igazán

7

Nem mondom el		2008-07-09 19:57
	Nem mondom el, mennyire vérzik hiányod, Kedves szavadra mily nagyon vágyom, Mennyire üres nélküled a napom, Nélküled egy fáradt senki vagyok. Nem mondhatom el, hogy sír a lelkem, Mikor egyedül vagyok minden este, Mennyire az álmaimban élek, De Veled vagyok, és nem félek. Nem mondom el, hisz Te is érzed, Egyek vagyunk, egy test és lélek. Egy az akarat, egy a szándék, De hidd el, akkor is fáj még. Nem kell mondanod, hisz érzem, Te is ugyanúgy akarod egészen, Te is küzdesz, te is vágyod, Velem együtt a boldogságot.

8

Szívemben él egy emlék
A legszebb mit valaha kaptam
Hidd el, rád várok még
Hisz melletted boldog voltam
Ezt nem vehetik el tőlem
Értsd meg, szükségem van rád!
Olyan magányos lettem
Nem érzem, hogy szép a világ.
Nem ragyog a nap
Nincs amiért boldog lehetek
Nincsenek csicsergő madarak
Elvesztettem mindent, ami szép lehet
Mindenemet magaddal vittél
Semmit sem hagytál nekem
Már nem mosolyogsz rám, mint rég
Magaddal vitted az életem.
Bárhol vagy is, hallgass meg, kérlek
Nem is tudom, hol kezdjem
Bármit tettél, még mindig szeretlek
Kezedben van mindenem
Már nem látom szépnek a felkelő napot
Hisz nem vagy már mellettem
Nem teszek különbséget, mi a jó és mi a rossz
Nem tudom, mi történik velem.
Esténként a csillagokat bámulom
Oly távol vannak és mégis oly közel
Képtelen vagyok szavakba önteni a bánatom
De tudom, hogy szeretlek, ezért kérlek, ne menj el!

9

Ti, csillagok,
a hatalmas ég örök tüzei,
mondjátok meg neki!
Szeretem!!!
Mindenkinél jobban.
Őrá gondolok minden pillanatban.
Nekem nem kell más,
csak ő.
Ha itt lenne velem,
megszépülne az életem.
Olyan ő nekem,
mint egy gyönyörű álom.
Folyton csak utána vágyom.
Nélküle élni nem akarok.
Mondjátok meg neki,
ti, csillagok!

10

De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!

Énnekem nincs sem éjem, sem
Nappalom,
Temiattad elkerül a
Nyugalom,
De jaj annak, aki nem tud
Szeretni,
Én Istenem, csak tudnálak
Feledni

11

Élni kell, még akkor is, ha rossz az életem.
Jobb lesz-e valaha? Mától nem kérdezem.
Telnek, múlnak a percek, s ködből a fénybe úszok.
Sötétségből nappalba, hol újra élednek a gondok.
De élni kell, még akkor is, ha olykor már teher.
Hisz van ezen a Földön olyan ki engem, kedvel.
Sőt szeret, ölel, s értem meghalna.
Csak nekem ad csókot sebzett vadóc ajka.
Élni kell, még akkor is, ha a szívem eltörik.
Hisz szilánkosan is, igaz fájva, de működik.

Soha sem könnyű, reggelente felkelni.
Könnyes szemekkel a tükörhöz lépni.
De bátor az, ki újból talpra áll.
És a szebb jövőért harcol, s megy tovább.

Soha sem könnyű, de élni kell!
Még akkor is, ha fáj, ha szenvedsz, a sors megver.
Élni kell, hisz a jó is eljön egyszer.
Megvan írva talán, hogy boldog lesz az ember.

12

Mikor megláttalak egyből tudtam,
hogy te vagy az a fiú kit álmomban láttam;
Te vagy az, kit szerelmesen csókoltam,
kitől szívem gyakrabban dobban.

Mikor felkelek naphosszat kereslek,
mással vagy ezért fájó kínok gyötörnek;
Az amit érzek az a szerelem meg a remény,
és azt várom hogy végre mikor leszel enyém.

Mikor szemembe nézel te tiszta szerelmet látsz,
én tudom hogy rám és nem másra vágysz;
ezért azt kérem tőled hogy maradj velem,
és soha többé ne engedd el a kezem.!!!

13

Tudom, hogy nem jössz, én mégis várlak.
Napom minden percében Imádlak.
Nincs álmom, mi ne csak rólad szólna.
Szerelmes szívem, most is átkarolna.

Olyan messze vagy, még is itt élsz velem.
Ez a távolság, mi nyomot ejt szívemen.
S a hulló könnyeim írják le néked.
Nem tudok mást szereti, egyedül, TÉGED!

14

Kezedet fogom, s nézem arcodat,
Ilyenkor elfeledem minden bajomat!
Szép mosolyodtól boldog a szívem,
A boldogság vagy nekem, s minden kincsem!

Életem párja vagy, ezen nem változtat semmi,
senki nem tud kapcsolatunk ellen tenni!
Mindennél erősebb e Szerelem!
Te vagy az, ki mindennél jobban kell nekem!

Közös jövőről álmodok Veled,
Boldog, szép életem csak melletted lehet!
Ragyogjon fényesen közös csillagunk,
Mert mi ketten örökre együtt maradunk!

15

Van valaki ezen a világon,
Aki nekem a legszebb virágom,
Kinek mindenét nagyon szeretem,
Mert csakis érte dobog a szívem!

Van valaki ezen a világon,
Kivel az életet úgy imádom,
Mert olyan csodálatos ő nekem,
Nélküle a helyemet nem lelem!

Van valaki ezen a világon,
Akinek a szívemet kitárom,
Mert bolondulok érte oly nagyon,
Hisz nekem ő az én kis angyalom!

Van valaki ezen a világon,
Kinek remélem én is hiányzom,
Tudom, hogy szeret ugyanúgy engem,
Csak érte lángol szerelmes lelkem!

Van valaki ezen a világon,
Kinek testét és lelkét kívánom,
Ugye tudod, Te vagy e valaki,
Édes kis párom, szerelmem ...!

16

Olyan vagy nekem, mint egy nyíló virág,
Nélküled nekem nem lenne szép a világ.
Szemeddel s mosolyoddal mindig elvarázsolsz,
Veled lennék mindig, akármikor bárhol.

Érzem életem teljes csak veled lehet,
Örökké bevésted szívembe nevedet.
Minden egyes perc mit veled töltök el,
Arra ösztönöz soha ne engedjelek el.

Mindenkit irigylek ki hozzád szólhat, s érhet,
Hidd el szerelmem örökké érted élek.
E rövid gondolattal fejezném versemet,
Mindenkinél jobban, csak téged szeretlek!

17                                                            POÉNOS!!!!!!!

Modern kislány vagyok, nagy hibákkal teli,

a foglalkozásom: nem háztartásbeli.

Főzni én nem tudok, mosáshoz nem értek,

a házimunkához csöpp kedvet sem érzek.

Viszont egyet büszkén be merek vallani,

sok mindent nem tudok, de van ám valami:

Amihez én olyan pompásan értek,

mint kevés asszony ezen a vidéken.

Mert tudom azt bármiféle pózban,

közepes, gyors és lassú tempóban.

Tudom oldalt, fekve, bedőlve vagy háton,

mindig úgy csinálom, ahogy jónak látom.

Tudásom e téren több mint tökéletes,

s hogy hason is tudom, az csak természetes.

Jó korán elkezdtem gyakorolni ezt én,

mivel tanítóm volt egy fiatal legény.

Fiatal volt mégis jól megtanított ő,

igaz, én sem voltam olyan tudatlan nő.

Bevallom nekem is borsódzott a hátam,

mikor a fiúval elöször próbáltam.

Eleinte azt hittem leszakad az ég is,

lihegtem, szuszogtam, de csináltam mégis.

Idővel rájöttem mi ennek a titka,

s feltárult előttem mindennek a nyitja.

Később már oly rutint szerezhettem,

hogy tudásommal pénzt is kereshettem.

Csináltam én reggel, jó korán felkelve,

ilyenkor van ám az embernek rá kedve.

És nagyon boldogan vidáman műveltem,

még estefelé is, míg el nem szédültem.

Lehullt rólam a ruha, mint fazékról a zománc,

a testem olyan volt, mint a fénylő topáz.

Akad, aki gumisapkát húz fejére,

viszont ez a gyönyört csökkenti felére.

Ez az én gyengém, ezt el kéne hallgatnom,

én a nedvességet érezni akarom.

De hát mit nevettek, nem kell ezt megszólni,

és nem is kell mindjárt a rosszra gondolni.

Nincsen abba semmi, amit elmeséltem,

ha hiszitek, ha nem: az úszásról beszéltem

18
NÉZEM A HOLDAT,AZ ÉJ TÜKRÉBEN,
NÉZEM A CSILLAGOKAT,OTT FENN A MESSZESÉGBEN!
HIÁBA RAGYOGNAK,HIÁBA IS SZÉPEK,
NEKEM CSAK TE KELLESZ,
MARADJ VELEM,KÉRLEK!!
19
SZERETNÉK MÁR BOLDOG LENNI VÉLED,
SZERETNÉM,HA FOGHATNÁM A KEZED!
RÓLAD ÁLMODOM,ÉJSZAKÁKON ÁT,
S REMÉNYKEDEM,HOGY SZÍVEM RÁD TALÁL!
TUDOM,EGYSZER,MÁR ENYÉM LEHETTÉL VOLNA,
DE ELRONTOTTAM,S SZÁMODRA VÉGE LETT!!
MA,MÁR CSUPÁN EMLÉK VAGYOK!!
BOCSÁSS MEG NEKEM A MÚLTÉRT,
NEMTUDTAM MIT TESZEK…
KEZDJÜK EL ÚJRA,HIDD EL CSODÁS LESZ VELEM!!!
NEM KÉREK SOKAT,CSAK AZT,HOGY:
TE IS SZERESS ENGEM!!!!

20

Nézz rám! Nem vagyok már fiatal...
de ha a szád csókolni akar,
szememben ott csillog már a vágy,
s csókjaidat viszonozza lágy,
forró ajkaim érintése.
De kérlek, ne hidd azt mégse,
hogy könnyelműen prédád leszek!
Bár, most kacagva feléd megyek,

 mert vágyom gyöngéd szeretetre,

 ölelésre és szerelemre,
de tudd: nekem a szex nem elég...
szeretned is kellene még!
Nézz rám! Alakom sem hibátlan...
de lásd: itt vagyok neked szántan!
Neked készítettem a szívemet...
fogadd hát el szeretetemet,
fogadd jóságom és büszkeségem!
Cserébe csak a szíved kérem!
Ha vágyad felébred, és nem múlik,
nézd, ruhám előtted lehullik...
mellem halmai rád nevetnek
felkínálkozva játékos kezednek.
Karjaimat előtted kitárom
és hogy szeress, azt kívánom!

21

 ALTATÓ

Altass el kedvesem
altasd el forrongó szívem
aludjon ki a lázas gondolat
ha szeretsz - altasd el mind az álmokat

Simogasd meg arcom, ha láz gyötör
józanító gyógyulásom felett legyél őr
Ha rezzenek, mert a valóság tört reám -
susogva csitíts - rossz álom volt csupán

Elaltatlak én is téged,
Ringatlak szelíden, szépen
Elalszik mind a csalfa remény
Könnyű felejtést hozzon rád az éj.

A reggel derűje ha ébreszt én már nem leszek itt.
Felépítem benned a felejtés falait
És soha ne emlékeztessen arra az éj,
Hogy valakit ennyire, ennyire szerettél.

22

MELLETTED

Megrémülök, mikor látom,
Az élet hogy fogy el,
Alig lépsz ki a mából,
S a holnapot már nem találod sehol sem.
Körülöttem egy hatalmas világ,
De a sorból valaki mindig kiáll,
Ismerős vagy ismeretlen,
Ráadás senkinek sem jár.
De mikor melletted vagyok, elfelejtem,
Milyen szörnyű élet ez,
És ha csak egy percre is,
De a Paradicsomban élhetek.
Olyankor úgy érzem,
Hogy bármit elérek,
S én is elhiszem,
Hogy érdemes élnem.
S nem számít, mikor nem lesz már holnapunk,
Mert az örökkévalóság a miénk,
Ha együtt vagyunk.

23

HIÁNYZIK

Hiányzik tested bizsergése
Bennem él annak az érzése.
Érzem forró vagy, ver a szíved,
Milyen jó érzés el se hiszed.

Szerelem lángja fűti lelkem
Érzem, hogy hozzád ér a kezem.
A világ minden kincse mi van
Az érzésemben mind benne van.

A mennybe hol minden szép lehet
Nézni téged, fogni a kezed
Felülmúlja minden álmomat,
Benne érzem minden vágyamat.

A bizsergő tested érzete,
A boldogság legszebb éneke.
Dalol bennem a lélek, a vágy
Így gondolok mindig csak te rád.

24

TE VAGY:::

Te vagy az életem és Te vagy az álmom,
Te vagy az én létem és Te reád vágyom,
Nem kívánok mást, csakis Téged kívánlak,
Nem szeretek mást, csakis Téged imádlak!

Legnagyobb csodája ennek a világnak,
Ha két ember szerelmes, egymást imádja,
Tudom, hogy nehéz és néha lehetetlen,
De ki fogod bírni ezt, mert ÉN szeretlek!

Szeretlek és tudom, Te is szeretsz engem,
Nem hagyhatsz el soha, én sem hagyhatlak el,
Ez a szép szerelem, felelősséggel jár,
A nehézségekért nem mehetsz el mindjár`!

Próbálj meg a gonddal Te is együtt élni,
Nem kell állandóan és mindig, csak félni!
Ki kell bírni mindent a másikért drágám,
Az igaz szerelem nem maradhat árván!

Mindezekért, arra kérlek térden állva,
Ne dobjál el, szeretlek halálra válva,
Szeress engem mindig, életem szép gyönge,
Szeretlek és boldoggá teszlek örökre!

Nem tudok már élni nélküled, Ó hidd el,
Meggyőződéssel mondom én, és nagy hittel,
Olyan vagy Nekem, mint a fűnek a napfény,
Ha Te nem lennél, már a pokolban laknék!

Te vagy az életem és Te vagy az álmom,
Te vagy a létem, csakis Te reád vágyom,
Nem kívánok mást én, csak Téged kívánlak,
Nem is szeretek mást, csak Téged imádlak!

Bolondulok érted, tudod jól angyalom,
Azt, hogy elmenjél, azt sohasem hagyhatom!
Nem tudom, miért nem érted meg azt kincsem,
Hogy örökre nekem rendelt a Jóisten!

25

HŰVÖS PILLANTÁS!!

Ez most már mindig így lesz?
Közömbös arccal rám tekintesz,
Mintha mi sem történt volna,
Mintha sosem láttál volna.

Pillantásod szinte égetett,
De az, mi volt ma hová lett?
Hová lett a tűz a szikra,
Mi mára csak egy nehéz szikla?

Ma talán már másra nézel,
Gyönyörű tűzzel, szenvedéllyel.
Talán könnyen elfelejtettél,
Vagy tán sohasem szerettél.

Nem tudom, mi az igazság,
De kérlek, ha egy mód van rá,
Jusson eszedbe néha, ki őszintén szeretett,
Kinek szíve, tán végleg megrepedt

26

Én csak egyetlen egy dolgot ígértem,
be is tartom mióta beléd szerettem.
Megígértem neked, szeretni foglak,
szeretni, tegyél bármilyen rosszat.

Mit kapok cserébe? Ígéretek sorát,
betartani nem akarod... Minek hát?
Sorra ígérsz minden jót és szépet,
mégsem látok semmit... Nem érted?

Elegem van ebből, a sok ígéretből,
ne ígérj olyat, ami nem megtehető!
Nem bízok már benned, mint régen,
túl sok az ígéret, amiben hittem.

Szeretlek! Még most is! Megígértem!
És te? Mit ígértél? Mit tettél értem?
Sokat ígértél. Én csak egyetlen egyet,
szeretlek, és foglak is. Csakis téged!

Ígéretek halma, melyek házat építettek,
most összeomlott a ház, és megértettek.
Ne ígérj meg semmit, mit nem teszel meg,
inkább csak szeress, és maradj velem...

27

Fohász a szerelemért
Kérlek Istenem hallgasd meg imámat,
És kérlek teljesítsd vágyamat.
Küldj mellém egy szerető társat,
Akinél a szerelem megtalálhat.

S ha megtalál, oly boldog leszek,
Én érte - ígérem - mindent megteszek!
Tiszta szívemből tenyeremen hordozom,
S mi tőlem telik, neki mindent megadok.

Nem azt kérem, hogy modell legyen,
Csak azt, hogy sok belső értéke legyen.
Ne az legyen fontos, hogy külsőre milyen vagyok,
Hanem azt, hogy neki mit adhatok.

Mert nincs én nékem más egyebem,
Csak az én tisztán szerető szívem.
És az én szerény életem,
Ez minden, mi van én nekem.

Én jó Uram nagyon kérlek,
Teljesítsd a vágyam nékem!
Köszönöm, hogy meghallgattál,
S tőlem el nem fordultál.

28

HOSSZU IDŐ UTÁN FELTÁMADOK UJRA, ETTŐL A PILLANATTÓL NEM NÉZEK A MULTBA, UJRA KEZDEK MINDENT S PRÓBÁLOK FELEDNI, MINDIG CSAK AZT AZ EGYET AKAROM SZERETNI, HISZ Ő AZ ÉN ÉLETEM EGYETLEN REMÉNYEM, S EZ AZ ÉLET MOST OTT VAN A KEZÉBEN. S HA Ő EZT ELDOBJA, SZIVEM CSENDBEN ELHALLGAT, CSAK AKKOR JÓN MAJD RÁ, KIT SZERET MEGHALHAT.

29

Csak egy hívás

Ébren álmodom egy hosszú percen át,
Téged látlak, csak téged senki mást.
Vágyom a csókodra, vágyom rád,
Várom a pillanatot, mikor te ölelsz át.

E különleges percnek egy hívás vet véget,
A kijelzőn a te neved olvasom, édes.
Felveszem, veled töltöm a perceket röhögve,
S már együtt álmodjuk az életet, örökre.

30

Magányosan állok egy sötét szakadék szélén,
becsukom a szemeimet és nem értem, hogy miért én.
Hogy miért én tévedtem megint és miért lett csak egy emlék,
ő, akiért feltételek nélkül bármit megtennék.

Nincs már velem, de a hangját hallom bármerre is vagyok,
ha rá gondolok felhők mögül a nap, újra felragyog.
Megváltozik a világ, hogyha hallhatom, vagy láthatom,
De ő már messze jár, és nincs, ki enyhítse a bánatom.

Miért van tele hiánnyal a világom, ha nincsen itt,
mi ez az érzés, ami minden fájdalmat felnagyít.
Miért kínoz úgy az álom, mikor reggel nem találom,
tévedtem, de sajnos tudom, most már hiába várom.

Túl sötét lett a nappal és túl sötét az este is,
a valóság túl szomorú az álomvilág meg hamis.
Elfutnék az emlékek elől, de nincsen hova,
hisz ő az, akit nem fogok elfelejteni soha.

Messze járok tőled, senki nem kísér az utamon,
ahol a múltba elveszett boldogságomat kutatom.
Hisz hiányzik minden szó, minden érintés és mosoly,
elengedtelek, de így a lelkem lett újra fogoly.

Minden vágyam, minden tettem, minden szavam neked szól,
de a kéréseimre most már a csend se válaszol.
Csak egy sötét út van előttem, hamisságok mögé bújva,
messze jársz, de egyszer talán rád találok újra