idő

KÉPESLAP KÜLDŐ

horoszkóp elemzés

Párhoroszkóp 
Saját adataim Férfi

 
Párom adatai Férfi

   

A nap idézetei.

.

Csillogó köszönések

Minden nap más idézetek.

SZÁMLÁLÓ

Magamról

Saját fotó
SZIASZTOK,VAN EGY FILM OLDALAM IS,AHOL NAPONTA TESZEK FEL::: http://datafilmekingyen.blogspot.com/ ÉS A ROMANTIKUS KEDVELŐKNEK IS VAN EGY OLDALAM: http://romantikuskepekversek.blogspot.com/ És a gyerekeknek is van új oldalam::http://gyerekkucko.blogspot.com/

VERSEK KEPEK

SZIASZTOK.MINDENKIT ÜDVÖZLÖK AZ OLDALAMON.ROMANTIKUS VERSEK,KÉPEK,DÍSZEK,KERETEK...STB.MEGTALÁLHATÓ.NYUGODTAN SZEDJÉTEK,AMI CSAK TETSZIK.MINDEN NAP TESZEK FEL UJJAKAT,AHOGY IDŐM ENGEDI.PUSZI MINDENKINEK.

csütörtök, április 29, 2010

VERSEK 4

Versek 4

1.A szerelem,nem lehet más
Csak a belső viaskodás
Ahogy a gyermek ordít, ha valami kell
A szív is belehal, ha valaki kell

Több mázsás súlyt képez a mellkason
Azt hiszi ettől majd magamat, megadom

Hogy leterít a földre, ne tudjak járni
S inkább ordítsak önző szívvel vágyni

Arra a lányra ki nem lehet enyém
Ki életemben volt a biztos remény

Több mázsás súlyt képez a mellkason
Mennyivel egyszerűbb -győztél, feladom-

De nem, csak még több terhet akaszt
S mennydörgő fájdalmat fakaszt

Ezt akarod, hát ordítom: annyira szeretlek
S közben fájdalommal a jelenben temetlek

Nem vagy velem ez válasz a szívnek
De bolond ez nem hisz semmilyen hírnek

Más az ki éppen szemeid olvassa
Ajkadra néha csókját tapasztja

Figyeli érzőn hangod dallamát
Te jelented neki az egyetlen Angyalát!

Hadjál  kérlek szívem, ne kelljen ily ábrándot látnunk
Inkább csöndesen engedd el a közös kis álmunk!

2
Szeretnék könnycsepp lenni arcodon.
S szeretnék felszáradni ajkadon!
Szeretnék közel lenni hozzád.
Szeretnék feledni mindent, ami bánt.
Hős harc az élet,
s én végig harcolnám érted.
Végig mennék hegyen, völgyön.
Csak, hogy szerelmed eljöjjön.
Szeretnék boldog lenni.
S a szép perceket nem akarom feledni.
3
VISSZA VÁRLAK!

Szemedből kiolvasom, mit ajkad nem mond el soha,
De lehet még az élet is mostoha.
Sírhatsz, ha a másik már elhagyott
Fájni fog, hogy én már nem vagyok:
Szerettél s én, szerettelek téged,
De mit ér mostmár küzdenem érted!
Meglátod, ha majd nem jön a másik, a te két szemed is könnyben ázik.
Visszajössz majd hozzám újra,
S "nem" gondolunk többé a múltra.
"Nem" emlékszünk arra ami "fájt"?
Csak arra gondolunk, ami előttünk áll!
Csupa "vidámság" lesz életünk,
Töltsük el szépen, hisz egyszer ÉLÜNK!
4Legszebb szerelem te voltál életembe.
A legtisztább érzéseket gyújtottad fel szivembe.
Rózsát hoztál, melynek tövise nem volt, Amit a boldogság kertjéből szakítottál le.
Kettéváltak útjaink, rég hervadtak a rózsák.
Te vagy nekem még ma is a legszebb álmom,
Sebzett a szívem, érted sír fájón!
5
Fájdalmaimat sorokba foglalom.
Leírom azt, hogy magányos vagyok, de nagyon.
Nincs mellettem egy igaz társ.
S szerelem nélkül az élet nagyon más.
Ahogy telik az idő egyre rosszabb a magány.
Még a szobám ablakában is hervad a páfrány.
Álmodozom mindennap, hogy talán rám talál a szerelem.
De minden napom egy újabb csalódás, mert nincs még kedvesem.
Néha nagyon rossz az élet.
Mert folyamatosan büntet a végzet.
Nap mind nap a magány átölel,
S mindig szomorúságba terel.
Ma azt álmodtam, szerettél.
Minden percben csak nekem nevettél.
Olyan rossz, hogy ez csak álom.
S a szerelmem hiába várom.
Elfolytott vágyak, órák, percek, remények.
Ezeket, a napokat túlélni egyedül kemények!
Nem találok magam mellé senkit.
De értem nem tesznek semmit.
Senki nem tudja, mire vágyom.
S bánatomat sajnos el nem hagyom.
Pedig el akarom hagyni, mert ez így tovább nem mehet!
Hol van az, aki ennek érdekében valamit tehet?
Hol vagy ki a szívemben lévő űrt kitölti?
S attol, hogy egyedül maradok, többet nem kell félni!
Nem kérek kastélyt se egyebet.
CSAK EGY ŐSZINTE, IGAZ SZERELMET!
6

A magánytól könnyes szemmel csak halkan nevetek,
senki sem érti, hogy miért szenvedek.
Üres tekintettel bámulok a világba,
Hogy miért születtem mostmár tudom: Hiába!
Egyetlen halk sóhaj, mi elhagyja a számat,
nem tudom, mit tegyek, megöl a bánat.
7

"Tudod mi a bánat?

Várni valakit, ki nem jön többé vissza, Eljönni onnan, ahol boldog voltál, S otthagyni szívedet örökké.
Szeretni valakit, ki nem szeret téged, Könnyeket fogadni, mik szemedbe égnek, Kergetni egy álmot, s azt soha el nem érni, Csalódott szívvel mindig csak remélni.
Szavakat őrízni, mik lelkedre hullnak, Remegő ajakkal idézni a múltat.
Megalázva írni egy könyörgő levelet, Szívszorongva várni, nem jön rá felelet.
Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni, Mással látni őt és utánna fordulni.
Kacagni boldogan hazug lemondással, Hazamenni sírva, könnyes zokogással, Otthon átsírni hosszú éjszakát, S imádkozni, hogy ő sose tudja meg: Mi is az a bánat!

8
Akárhova visz is utam, te mindig velem vagy. Szívem otthont egyedül csak neked ad.
9
Mit ér ezer szó, mely nem tőled hallható. Mit ér a sok csillag, ha nem veled látható. Mit érnek az órák, mit érnek a percek, ha mindezek nélküled telnek
10
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen át, és én is mindig szeretni foglak
11
Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki ezen a világon
12
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz, s szerelmes szavakra, forró csókra vársz. Simogató pillantásod érzem arcomon, olyan ez, mint a valóság. Kár, hogy álmodom
13
Leírni nem tudom mit irántad, érzek, hisz úgy is tudod szeretlek téged. Elmondom neked s az egész világnak, ha eddig szerettelek, ezután imádlak
14

Azt a percet feledni nem tudom, mikor édes csókod égett az ajkamon, karomba fűztelek, arcom tűzben égett, éreztem, hogy szeretsz és én is szeretlek téged
15
Ha az égen lemegy a nap, te akkor is az eszemben vagy. Te vagy a reménységem csillaga, s e csillag nélkül sötét az éjszaka
16
Csendes éjszakában elkerül az álom, minden porcikámmal te utánad vágyom. Suttog a némaság ábrándos meséket, azt súgja halkan, látni szeretnélek
17
Te vagy az első, kinek hinni tudtam, te vagy az első, kinek nem hazudtam. Te vagy az első, kit szívből szeretek, te vagy az első, kit soha nem feledek
18
Ha tényleg úgy érzel irántam, ahogy elmondtad, kérlek légy óvatos a szívemmel. Elviheted, csak ne törd össze. Mert az egész világ összedölne
19

"Csókod még érzem a számon,
pezseg a testem,
Utánad vágyom.
Nem csitul a lelkem,
Téged kívánlak, minden percben!
Rád gondolok!
Érezlek!
Hiszen itt hagytad
tested melegét, csókod ízét,
karod ölelését s simogatásod.
Végig kíséred napom,
gondolatban Veled vagyok!
És ha majd eljő az est,
megszűnik minden körülöttem,
csak Te és én vagyok.
Érezhetlek ismét,
itt leszel velem,
fogod, majd a kezem
s csókolsz majd édesen!"

20
"Mért szeretlek úgy, mint senki mást?
Hidd el nekem ezt a vallomást.
Azt mondja a vallás, esküdjek Néked,
És én esküszöm, szeretlek Téged.
A szemed fénye csak úgy ragyog,
Most Te az enyém, s én a Tied vagyok.
Ha hallod versemet, jussak mindig eszedbe,
S valld be őszintén, mit érzel szívedbe.
Ha úgy érzed, igazán tudsz szeretni,
Válaszul csak annyit mondj, velem akarsz lenni.
Én nem szeretek mást, csak Téged,
Nélküled mit is ér az élet?
Tartozom egy vallomással.
Nem tudok boldog lenni mással.
Szeresd, akit szerethetsz,
De hűtlen ne légy soha,
Mert az élet bármily mostoha,
Szeretni megtanít, de feledni soha

21
"Megtaláltam a Szerelmet
Keresve sem lelnék szebbet,
Elolvadok minden szavadtól
Leírhatatlanul édes csókodtól
Ha nem vagy velem, csak arra vágyom
Hogy szoríts erősen magadhoz
Hogy érezzem illatod, tested,
Csodálatos Szerelmed
Szeretnék minden percet Veled tölteni
S soha el nem veszíteni."

22
"S ismét szépnek látszik a világ!
És most újra eltűnnek a hibák!
Újra tudok nevetni, szívből, igazán.
Ismét együtt megyünk, az élet útján.
Megfogod a kezem és minden újra a régi.
Már nem tartózkodik, már nem fél elérni
Kezemet, s még a szemembe néz.
Úgy érzem ez a pillanat mindent, megér.
S remélem, hogy sokáig, hogy sokáig itt maradsz,
Fogod a kezem, és mindig kitartasz.
Most már egyek vagyunk, Te és én, egy szív.
Talán már csak ez maradt nekem így.
Annyira szeretlek, hogy nem tudom kimondani.
Talán ezt még nekem is nehéz megfogalmazni.
De mikor Rád gondolok, szívemben minden ugyanúgy ered meg.
Csak egy cseppnyi érzés, csak egy szó. Annyi, mint: Szeretlek!

23
"Csalfa ígéret messze már,
csalfa szerelem messze jár!
Miért ígérted a sok szépet,
ígérted, hogy szerethetlek Téged!
Sétálunk majd árnyas fák alatt,
s mindebből csak keserű ígéret maradt.
Játszottál törékeny szívemmel,
most fagyos szíved nem felel.
Rám borul a sötét felhő,
lehet, hogy naiv lelkem felnő?
Hallgatom a tenger zúgását,
hátha elveszi a szívem búját.
Minden hullám, mint megannyi pillanat
partot ér, s csak az emléke marad.
Ilyen emlék leszel nekem szerelem,
izzó, kéken hullámzó, örökké fájó nekem!

24
Nélküled semmisem a régi,
   nélküled nemtudok élni.
   Nem hallom a hangod,
nem símogatom az arcod,
nem érzem a csókod,
nem érzem az illatod!
Bennem már meghalt minden,
csak a testem él, de a lelkem nem.
Fáj, hogy így elhagytál,
nem vártam, de becsaptál.
Kellett nekem elhinni a mesédet,
én mindig szerettelek téged!
Rossz minden, fáj és éget,
én meghalnék érted!
HIába mondom, hogy elfelejtettelek,
Ez nem így van, még mindig szeretlek!
Szívem darabokban hever a porban,
Te boldog vagy, tudom, jólvan.
mostmár megpróbállak elfelejteni,
és új életet kezdeni!

25

Ha szeretsz olyat, szeress ki téged, viszontszeret, mert többet ér egy baráti kézfogás, mint 100 hazug szerelmi vallomás!!

26
. Életem nem élhetem, ha nemi életem nem veled élhetem

27
. Biztosan fájhat már a lábad, mert egész nap a fejemben jártál
28
Kár, hogy már engem nem tudsz szeretni, és sikerült ily hamar elfelejteni. Nekem ez nem megy ily könnyen, még most is emiatt folyik könnyem.
29

A csók a szerelem beszéde. Kérlek, gyere ide és beszélgess velem

30

 Szeretem az illatod érezni,mert akkor itt vagy velem,
Szeretem a pici szádat, mert csókot ad nekem,
Szeretlek téged, mert te is szeretsz, érzem.
31
, Könnyes a szemem és remeg a kezem,
Fáj a lélegzet is, mert nélküled veszem
32
Sötét éjszaka van, de a hold ragyog,
álmaimban mindig veled vagyok!
El akarom mondani, mit érzek irántad,
de remegve fogom kezed, s csak annyit mondok: Kívánlak
33
Hiányzol, mint testnek a vér,
Szinte éget, hogy nem vagy az enyém,
Hozzád repülnék, mint egy gondolat,
Hiányzik minden ami te vagy!
34
Bársonyos reggel köszöntsön Téged, de gyönyörű álmod ne érjen véget. A nap simogasson, mint ha ott lennék Nálad, mintha én simogatnám gyengéden a vállad
35
Karácsonyi
Mikor kigyúlnak a fények, pajkos tündérek zenélnek. Huncut mosollyal egy rád kacsint és közben csillámport hint. Így adja át az üzenetet: Kellemes Karácsonyt neked!!!
36
Búcsúz, ha tudsz de, ne ejts könnyeket,
Nem ér semmit az élet, ha másé a szíved.
Felejtsd a múltat, felejtsd az álmokat,
Felejtsd el azt is, ki Téged szívből imádott.

Te voltál az életem első tévedése,
Boldogságomnak kezdete és vége,
Mikor e pár sort írom néked, Bocsásd, meg azt hogy szeretni mertelek Téged.

37

Csak egy levél!

Írtam tegnap az édesnek egy levelet
Bele írtam a szívemet, lelkemet
Meg írtam hogy fáj a szívem,
És hogy én őt még most is szeretem.

Rajta kívül e világon senkim nincs,
Mert Ő nekem a legdrágább kincs.
Senki más fiú nem kell nékem
Mert még mindig szívemből, szeretem.

Szeretnék egyszer melletted ébredni...
Csókoddal újra elszenderedni,
Nem rágódnék az életemen, Csak Ő lenne már végre, velem.

Bevallom őszintén, igazából félek,
Reménytelen, hisz oly messze vagy Tőlem,
Akármit megtennék, hogy ez ne így legyen,
Hosszú minden nélküled eltöltött percem..

Őrült gondolatok melyek fejemben vannak,
Hisz szavaim csak hozzád, szólnak.
Életem része vagy, nem tudok élni nélküled.
Őrült gondolatok melyek, kísérnek.

38
Van egy név amit őriz a kicsi szívem amit te + gyógyítottál, és ezt + becsülöm mert téged szeretlek egy örök életre!!
39

Karácsonyi
Gondolataim mindig nálad járnak, Minden pillanatban csak téged várlak!
Oly nagyon hiányzol! Majd belehalok, De egyszer elmúlnak majd a rossz napok!

Visszajössz, s majd akkor boldogok leszünk!
Mindent egymásért és együtt teszünk!
Mikor majd újra láthatlak Téged,
Jobban örülök, majd, mint bárminek!

Forró szerelemmel ölellek át téged, Boldog karácsonyt kívánok neked!

40
Tedd, amit tenned kell,
Ha menni akar, engedd el.
Ez a szerelem már rég nem tiszta,
Ahogy a folyó sem fordulhat vissza,
Enged őt is előre menni,
S ne akard többé már szeretni.
Az ő szíve már rég nem a tiéd,
Hát engedd ki szívedből szívét,
Mert ha végleg ott marad,
A tiéd csendben megszakad

41
A szeretet és a könny édestestvér,
mert nem boldogság az, ami egy könnyet sem ér.
Aki sosem sírt, az nem is szeretett,
mert a szeretet és a könny egy napon született

42
Miért is szeretlek azt én sem tudom,
Bár ezt már nehéz lesz elmondanom
Mert olyat szeretek akit nem szabad,
Miért nem lehetek csak egy kicsit boldogabb.

Miért ilyen igazságtalan az élet,
Miért büntet folyton csak engem?
Ez a fájdalom már széttöri a szívem,
Miért lenne érdemes még élnem.

Inkább meghalok, mert nem bírom tovább,
Ahogy az élet bánik velem,oly mostohán.
De ne hidd hogy feledni foglak valaha,
Az emléked a szívembe megmarad .

A szív pedig nem feled soha

43
távol vagy tőlem. s mégis közel
szívem képzeletben téged ölel.
bár itt lennél csak ere vágyom,
titokban minden éjjel ezt kívánom

44
Gondolj rám, ha éjjel nehezen alszol el,
Gondolj rám, ha holnap egyedül leszel.
Néha hunyd le a szemed, talán ott leszek veled,
Tudod, én is mindig így teszek

45
Szép volt az a nyári nap,
mikor megcsókoltál,
Boldog voltam,boldog,
Mert te velem voltál!
Nem tudlak én elfeledni,
Míg meg nem halok,
Talán még a sírban is,
Csak rád gondolok!!

46
Szívembe zártalak,
De kulcsa elveszett,
Ne tördd ki rácsait,
Hisz örökké szeretlek

47
Nem tudom hol találtam
Rád a rengetegben
De téged nem foglak elfeledni
Ebben az életben!

48
Ne nézz a múltba vissza soha,
Mert a múlt mindig mostoha,
Vígan,bátran nézz előre,
A bátraknak van jövője!!!

49
Pedig ha most látnád meg gyötört szívem,
Bár, tudod, mert volt már ilyen.
Mikor valaki kétségbe van esve,
Mikor szükséged lenne valakire.

Most itt állok én oly egyedül,
Mert szívemben van egy nagy űr,
Most nincs senki aki meghallgatna.
De már panaszra nem nyitom számat

50
A szerelem csupa boldogság
mégis sokszor fáj,
gondolj mindig rám
mikor ezt olvasod drágám.
A szívem érted fáj,
de te elhagytál
miért tetted??
Bennem csak ez a kérdés lebeg
hogy hol lehetsz és mit teszel.
Rád várok sok- sok éve
mert szívem csak érted élne!!
De az évek csak múlnak,
hát hiába sírok utánad???
Sokan várnak rám
de szívem csak téged kíván!!
Evvel sok szívet törtem össze
ezért értsd meg végre,
téged szeretlek
gyere értem!!!!!!
Azt mondom legyünk olyanok,
mint a turbékoló,szerelmes galambok!!!!!

51
Ha majd egyszer boldog leszel,
Gondolj néha rám is,
Ki érted oly sokat szenvedett,
S szeret mindhalálig!!!

52
A szív egy kis gépezet,
Addig forró,amíg szeret
De erőltetni nem szabad,
mert rugója elszakad


53
Nem ismertél engem, Én sem ismertelek,
A sors keze mégis összehozott minket.
Találkozásunk véletlen volt csupán,
Egy gyönyörű szép nyári éjszakán.

Akkor még nem tudtam mi a szerelem,
S a szomorúságot csak hírből ismertem.
Most már tudom mi a bánat,
Álmatlan éjszakán zokogni utánad

54
Már napok óta nem látlak
Ezért gondolkodok?Vajon valami bánthat?
Szeretném ha már végre velem lennél
És folyton boldoggá tennél
De lehet már nem is kellek neked?!
Ezért szívedbe már nem is adsz helyett?

55

Tudom,mennyire szerettél
Tudom,azt is hogy feledtél
Tudom,ennek így kellett lennie
Tudom,az életnek tovább kell mennie!

56
Furcsa érzés, megváltoztam már nem az vagyok aki voltam, hogy miért sokat gondolkoztam. S az eredmény, hogy beléd bolondultam
57
Hosszú álom az élet,
s az élettől én csak annyit kérek,
hogy te légy mindig velem,
hogy itt legyél s fogd mindig a kezem.
Mert nélküled nem ér semmit az élet,
s álmodni is félek,mert nem tudok szépet

58
Ez a vers neked,csak neked szól,
Remélem a szíved majd válaszol.
Ne tedd ezt a levelet a többi közé,
Jól jegyezd meg s ne dobd a szemét közé!

Nem szerelmet adok, csak vágyakat és álmokat,
Keressük mindazt mi eddig ránk várnak.
Hiszen ha az ember szeret, képes bármit megtenni
Azért a valakiért, aki boldoggá teszi életét.

Fogadd el, mit szívem adni képes,
Ha találsz benne kincset, vagy csupán szépet,
Mi visszaragyogja lelked fényességét,
Mind neked adom, legyen örökre Tiéd.

Szerelembe esni olyan, mint megvakulni,
Az élet dolgait más színekben látni.
Miért fáj egy érzés oly szüntelen,
Ha érzed nem adsz több esélyt a reménynek

Szíveden megpihen szívem, érezd melegét...
Mely fogja két kezed,érezd szeretetét,
Érezd lángoló tüzét, mely tested járja át,
Érezd esdeklő vágyát, érezd akarását,

Szíved csak azt szeresse, ki téged viszont szeret.
Az életed mindennél többet ér,hidd el,
Titkold el szíved szenvedését,
Ne halld a sors gúnyos nevetését.

De tévedhet az élet, s már azt hiszed nincs remény
Nincs mi visszahozza neked ezt a gyönyörű érzést
Meglátod hogy szerelemből féltve igaz érzelmet kapsz
Szorítsd erősen és ne enged el soha.

59

Valaki hiányzik aki nincs veled .
Kinek nem fogod két kezét , nem féltheted .
A szavak jönnek az érzések jönnek .
S legbelül azt érzem : FÉLEK '''
Mert szeretlek és feledni nem tudlak téged

60
Egyedül vagyok, néma csendben járok,
Reggel nézem a napot,este a holdvilágot,
Titokba velük üzenek néked,
Itt van egy lány ki szeret Téged.

Hiába várok figyelek,hallgatok,
Választ rá se naptól,se holdtól nem kapok.
Reménykedve nézek folyton fel az égre,
Talán ma üzensz valamit végre.

Nincs nagyobb gyötrelem mint a szerelem
De a mi szerelmünk már csak emlék régen
Hulló könnyeim szivárvánnyá válik .
Amíg szerelmes vagy minden szépnek látszik

Nem értem miért pedig tudom, hogy szeretsz
Magadhoz hát mért nem engedsz?
Mért játszol szegény szívvemel?
De inkább felejtesz, oly könnyen mindent.

Csak ne fájna szívem,ennyire érted,
Pedig jól tudom,hiszen kimondtad régen,
Szívem vágya csak annyi lenne nekem.
Csak egyetlen egyszer mond hogy szeretlek.

61
Nem vettem észre....

Kerestem, kutattam szerelmet magamnak,
De nem találtam meg boldogságomat!
Szerettem volna szeretni valakit,
De szívem nem engedet magához senkit.

Nem vagyok szerelmes s nem is lehetek,
A sors így rendelte ezt nekem el.
De én nem törődtem bele, s küzdök ellene,
Talán szívem magához enged egyszer.

Még álmaimban is, harcot vívok,
S nem vettem észre a nagy boldogságot
Bár nyújtotta a karjait felém!
De nem mertem meg fogni Én.

Egy magányos fiú képében jött felém!
Nem tudtam,mert nagyon féltem Én!!
Nyújtotta karját s csak ennyit mondott,
Gyere velem ne félj,mert Én vagyok a boldogságod!

62
Felhők árnya takarja arcodat,
Szemed révedezve a jövőbe kutat.
Keresve,vajon mi lesz ezután
E suhanó és rejtelmes élet útján.

Ne,ne kutass soha a jövőbe,
De bízzál örökre az igaz szívekben,
Melyek hidd el,hogy nem csapnak majd be,
Elkísérnek egy életen át szeretve.

Ne vágyj te lángoló érzelmekre,
Hazug,ámító,vagy hízelgő szavakra
Mely eloszlik,s marad üressége
És kimondhatatlan,keserű fájdalma.

Az életben még sokat csalódsz
De ne csüggedjél el,ez az élet rendje.
Míg a világ áll,ez lesz törvénye,
Fájdalmat és könnyet így örökké látsz.

Ha elmegy tőled akit szerettél,
Nem érezheted azt,hogy hiába éltél.
Lenni kell benned erőnek,hitnek,
Hogy bízni,hinni tudj örökre a szívnek.

Ki szeretve távozik el tőled,
Hidd el,az veled fog maradni örökre.
Mint árnyék a fényt kíséri élted,
A kétségek közt megnyugvást hoz szívedre.

Lásd a gólya is elrepül ősszel,
És mégsem feledi el a régi fészket.
Elrepül,mert néki mennie kell
Akárcsak annak,ki most írja e verset.

Ne csüggedj hát,bízz a szeretetben,
Szívedben viruljon a remény sugara,
Hogy táplálhasd hited az életbe.
Ezt kívánom neked!

63

Elegem van már mindenből,
Kész én feladom a harcot,
Nem érdekel már semmi.
S nem vágok mosolygós arcot,

Mert nem tudok már semmit
Csak mindenen sírni mert fáj,
Meguntam az életem, s nincs tovább,
Elvesztettem mindenem,s hitemet.

Még a reményt is elvesztettem,
Ami eddig tartotta bennem a lelket,
Nem tehetek semmit már,
A boldogság messze elment már,

Itt hagyta szívemet üresen tátongani,
Nem fogok már a boldogságról álmodozni,
Mert nincs semmi értelme úgysem jön el soha,
Hisz akármit szeretnék az élet mindig mostoha,

És nem ad semmit csak elvesz,
És várja mit lépek rá,cserébe.
Amit fizetnék a boldogságért az túl nagy ár,
Hisz nem változhat meg, úgyis mindegy már,

Csak hagyom hogy az élet sodorjon,
Egyre messzebb innen,ahol nincsenek álmok.
És ha egyszer utam végére érek,
Ott majd az életemből mindenért megfizetek,

Azért is mit nem tettem,mit csak szerettem volna,
De csak egy esélyt akartam volna.
Bár hosszú az út amin elindulok,
De szívembe mindig csak rád gondolok.

64

Szívem marja hiányod,
Repülj hozzám csak ezt kívánom.
Ölelj szorosan magadhoz ,
csakhogy tudjam én a tiéd vagyok.

Szeress mint mást sosem ,
Hagyj zengjem ódákban neved.
Drága múzsa drága élet ,
Maradj létem értelme.

Földi hitvány féreg vagyok,
Mégis néked angyalod.
Égbe emelsz egyetlen szavaddal.
Zárj szívedbe magaddal!:)

65
Talán nem nekem szánt a sors,mégis utamba ejtet,
Engedte hogy megszeresselek, de nem ad nekem.
Nem hagy Téged megölelni kezeimmel érezni...
Oly sokszor eszembe jut, hogy miért is van így.

66
TÖRTÉNET

A lány élte vidám napjait,
A szeme örömtől,boldogságtól ragyogott mindig.
Irigyelték is Őt, oly szépen csillogott,
Hanem egyszer aztán megismert valakit.

Csillogott a lány szeme a fiúnak is tetszet,
Így alakult ki köztük a szerelem.
Bár tudták Ők nagyon is jól,hogy ezt nem szabad,
Hogy tilosban járnak,mert ujjukon ott a karika.

Szerették egymást hiányoztak egymásnak,
Mikor lehetett minden időt kihasználtak.
Telt múlt az idő hónapról-hónapra,
De azt hogy kellenek egymásnak ez volt a válasz.

Ment a sok sms jött is rá felelet,
Míg egy szép nap valami történhetett.
Nem tudja a lány mit rontott Ő el,
Mert a fiú nem olyan mint régen.

Bár még mindig oly nagy a vonzalom,
De már a lány szeme nem csillog oly nagyon.
Voltak fiúk akik megkörnyékezték,
Fájt is a lány szíve néha-néha egyért.

De Ő még mindig ezt a fiút szereti,
Ki a lánynak a napjait most néha keseríti,
Bár már a lány szíve nem kalapál vadul,
Érzi is ezt a fiú, s talán ezért oly zárkózott.

Nem hívja Ő már a lányt,s nem is keresi,
Már nem keresi a társaságát,és keveset beszél neki.
A vágy mi köztük volt el csendesedet,
Már múló félbe van az igaz szerelem.

Most úgy vannak Ők se veled-se nélküled,
Mind ketten élik a maguk ki életüket,
Talán az idő megoldást hoz nekik,
S talán tudják majd egymást szeretni.

Reménykedve hogy lesznek még szép napok,
S a lánynak a szeme ragyogni fog tudom.
Az élettől még egy esélyt remélve,
Talán rá találnak majd a szerelmükre.

67NAGYON SZÉP BÚCSÚ!!!!
Istenem hát mond hogy kell szeretni,
Már gyűlölök nélküle létezni.
De már mellette sem szeretnék lenni,
Már nem is tudom mit is kéne tenni.

Valaha meg ismertelek Téged,
Oly aranyosnak tűntél nekem.
Szép szavaid feledtetett mindent,
Ez az ami oly vonzott Engem.

Sok mindent beszéltünk,s merre is jártunk,
Kicsit kalandoztunk,s a képzeletbe szálltunk.
De teltek a napok, s észre sem vettük,
Hogy közben egymásba szeretünk,

De hiába a szerelem, oly messze egymástól,
Pedig szívemnek Te voltál az álma.
Bár mondtad remek lány vagyok
De ettől Én még nem leszek boldog.

Elhittem neked hazug hangodat,
Csalódtam a képmutató arcodba.
Nem hittem azoknak ki mást mondott rólad,
Mert Én soha nem adtam a szóra.

Már nem akarlak szeretni Téged,
Már azt is gyűlölöm mikor beszéltem veled.
Gyűlölöm a napot mikor megismertelek
Feledem azt is hogy beszéltem veled.

Csak neves, neves mert meg teheted,
Szeress Te is ahogy Én is ezt teszem.
Mert Te most a fájdalmam nem érzed,
De lesz még neked kínzó fájdalom az élet.

De megtanít az élet Téged is sírni,
Akkor fogok majd az eszedbe jutni.
Lehet hogy már akkor feledem neved,
Azt is elfelejtem hogy ki voltál nekem.

Most már nem akarsz Te sem hozzám szólni,
De amit ígértem be fogom tartani.
Nem leszel majd akkor olyan gőgös velem,
Mert akkor fogok majd igazán kelleni neked.

Szívem akkor már nem lesz a Tiéd,
Mert ez a sok jó már rég a múlté.
De utoljára még egy búcsút intek,
És nagyon sajnálom hogy így történt minden.

68
Ha majd egyszer elválik utunk,gondolj arra,amikor még boldogok voltunk. Boldogok voltunk addig még szerettél. Emlékezz vissza a múltra,s jusson eszedbe az a lány,aki szeretett Téged. te is szeretted őt,de mindhiába.
Ha majd gyermekeid lesznek,meséld el nekik,milyen is volt ifjú életed. Te hallgatsz majd,elgondolkodsz,s a fiad szól:Apa mesélj!
Te vársz majd,mert gondolatod nálam jár.A fiad csak néz, figyel téged.
Ha szeretted őt,miért nem Ő az anyukám?...
Apa te sírsz?
Megpróbálod elrejteni könnyeidet,melyet már úgysem lehet.
Fiad csak ennyit szól,s közben veled könnyezik:
Apa ne sírj a múltat vissza sírni nem lehet!

69

Mondjátok el neki,majd ha sírom fölött mást ölel,
Hogy Én mindig vártam, mert nekem csak Ő kell.
Mondjátok el neki ,ha könnyeit hullajtja..
Hogy érzéseim iránta,máig nem fakultak.

Mondjátok el azt is,hogy Én nagyon szerettem,
Mikor mással láttam, fájt nagyon a szívem,
De akkor sem kívántam neki rosszat,
Mikor fájdalmat okozott, s szívemet dobta.

Mondjátok el,hogy sokat sírok miatta..,
Hogy az emberek, engem szívből sajnálnak.
Hogy most is csalódtam,bár vigaszt nem kértem,
De minek is, a könnyeim úgy is elrejtem.

Ha majd nem leszek , gondoljon rám néha ,
Mert az angyaloknak mesélek róla.
Mondjátok el neki hogy rajongtam érte..
Bár Ő az utolsó szót is megtagadta tőlem.

Én most is csak annyit mondok neki,
Hogy vidáman élje a mindennapjait.
Felemelt fővel járja az utat, s gondolkodjon,
Hogy volt egy lány ki érte szomorkodott.

A mosolya velem mindent feledtetett..,
Nem fáj már nekem semmi hogy el kell mennem..
Mondjátok el neki,ha már nem leszek..
Hogy ez a szív.. csak egy fiút szeretett...

Mikor a szél susogását halja
Akkor ez a lány simogatja.
Mikor a víz ,ami arcát tisztára mossa,
Ennek a lánynak a könnyei voltak.

70
Drágám ne harizz rám,
Gyere vissza hozzám.
Nem gondoltam komolyan,
De most tényleg komolyan.
Elmondhatsz mindennek,
Senkiházi seggfejnek,
De tudom, szíved mélyén nem így gondolod,
S érzem már, Nélküled az életben nem boldogulok.

71

Egy szerelem,mely sokat ér
Vad szenvedéllyel,küzd szívedért
Forrón lángol,türelmetlen
Tőled távol szerelemesen.
Egy üzenet tőlem
Száll a szélben,s azt súgja néked
Szívedé szívem

72
Nem tudom titkolni mennyire félek..
A világ tudja,hogy szenvedek érted!
Így nem tudok élni,ha nem lehetsz velem..
Félek, a levegő is te lettél Én nekem.

73
Még hiszek egy álomban,mit együtt álmodtunk rég.
Hiszek egy életben,hol Te vagy és Én.
Hiszek a jövőben,mely tőlünk szép,

74
Kihűl a kezem,
Ha nem fogod nekem,
Kihűl a szívem,
Ha nem vagy Velem.

Veled lenni maga az álom,
S azt a percet már várom.
Fogni puha kezedet,
Felejthetetlen élvezet.

75

Most egyedül érzem magam,
Pedig Te velem vagy.
De nem merlek Téged szeretni,
Nem merem a szívem kitárni.

Belülről éget, fáj a létem,
Ezt hogy mondja el Neked?
Félek, ha megnyílik a szívem,
Akkor Te könnyebben megsebezheted!

Sokáig nem bírom így csinálni,
De nem akarlak lerohanni.
Az érzések viszont tombolnak bennem,
Szélvihar s napsütés váltakozik szívemben

76

Szívem mélyén mindig várlak
Örülök, ha néha látlak
Nagy ajándék vagy nekem
Talán meg sem érdemlem
Csillag vagy fenn az égen
Egyszer talán elérem
Fényed majd rám is ragyog
Kezem Te is megfogod
Érzed, hogy a szerelem
Szétárad a szívedben
Így lesz, talán, nem tudom
Mondd, hogy nem csak álmodom

77
Van egy fiú én szeretem őt.
Ez az érzés bennem percről percre nő.
Szeretném hogy ő is szeressen engem,
Remélem nem sokára már fogja a kezem.
Vele lennék igazán boldog.
ö lenne életemben a legszebb "Dolog!

78

Tudom, hogy már nem álmodok,
Tudom, hogy csak Rád vágyódok.
Tudom, hogy sok mindent megmozdítasz bennem,
Tudom, hogy teljesen megbízhatok Benned.
Tudom, hogy Neked adhatom szívemet, lelkemet,
Tudom, hogy Te jelented az életemet

79
Búcsúlevél


Hiányzik az érintésed,
Hiányzik a szereteted.
Hiányzol ezt megértheted,
Mer Te vagy nekem az életem.

Nem tudok már élni nélküled,
Nem tudom már feledni nevedet.
Nem hiszem, hogy
élhetek nélküled,
Mert ha nem szeretsz, minek is éljek.

Most már minek is, élhetnék,
Tudom, hogy most már félek Én,
Mert tudom mást szeretsz,
S tudom enyém már nem lehetsz.

Tudom, hogy Tied már nem lehetek,
S tudom mást nem szerethetek.
Tudom, hogy szíved másért dobog,
S érzem, hogy Én nem vagyok boldog.

Nem érdekel Téged már semmi,
Csak hogy vele legyél mindig.
Én ezt tovább már nem bírom,
Itt hagyom a hajnalom.

Nélküled tovább élni nem lehet,
Itt hagyom az Életet.
Nem visszek magammal semmit,
Csak emléked őrzöm mindig.

Lehullok, mint egy falevél,
Az Élet nekem már mit sem ér.
Meghalnék egy csókodért,
De szíved engem már el nem ér.

Elfeledek mindent ami szép,
Nem foglalkozok senkivel Én.
Lehullok, mint a falevél,
Elfeledsz majd könnyedén.

Nekem itt már nincs életem,
Nekem eljött a végzetem.
Mindent itt hagyok, elfeledem,
Csak a Te neved visszem el.

80
Búcsúlevél
Eltűnök, mintha nem is éltem volna,
Hiszen nincsen ki Rám gondolna,
Ki, hullatna értem könnyeket,
Ki őrizne rólam egy emlékképet.

Talán ha Vele beszélhetnék,
S elmondanám Neki, mit szeretnék,
Nem így alakulna most az életem,
S nem kéne már nekem elmennem.

De már Ő nem beszél velem,
Már nekem nincs több esélyem
Én már Vele nem lehetek,
Tehát elbúcsúzom,s elmegyek

81

A szívem érted dobog oly hevesen,
De ezt nem értik csak kevesen.
Szomorkodva nézek, fejemet lehajtom,
S azon reménykedem,
Hogy majd szíved egyszer örökre  megkapom...

82
Hajnal van, csak Rád gondolok,
Reggelre teljesen Beléd bolondulok.
Szemed tekintetétől lázba jövök,
Zavaromban elbújok pici szíved mögött.
Selymes arcodat érinteném,
Kívánságaidat teljesíteném.
Tüzes ajkadra puha lágy csókot kapnál,
A boldogságtól a mennyországban járnál.
Egyszer majd pici szíved kapuja előtt állok,
S a szenvedélyes szerelem nyitására várok.
A szerelem forró lángjaitól égek,
Ez bizonyítja szeretlek Téged

83
Addig vagy boldog,amíg van aki szeret,aki a bajban megfogja a kezed. És hogy milyen fontos is volt neked,csak akkor tudod,ha nincs már veled
84
Ha az életben két lány lép eléd,egy csókot ad majd másik a szívét.
a csók édesebb lesz de a szív boldogabb,tanácsolom hogy szívet csak a szívnek adj.
Csábítani fog a csók,sőt el is csábíthat,a szívet elvesztheted egy csók miatt!

85
Kedves Szerelmem!!!

Kedves Szerelmem, sajnálom, hogy eldobtál engem.
Tudod, nagyon fáj amit mondtál Nekem,
Fáj, az- az érzés hogy velem játszadoztál.
Mégsem tudlak gyűlölni, hogy így becsaptál.

Megbocsátok Neked, bár Te nem kérted,
De tudom, hogy eljön majd a megbánás ideje.
Ó majd akkor érezd hogy ki is voltam Neked,
Hogy Én voltam ki igazán szerettelek.

Hogy igazán szerettelek, követtem lépteidet.
Nem tudom hogy mit is ronthattam így el,
Nem tudom hogy mit is vétkeztem ellened,
De Te voltál az, akit őszintén szerettem.

Megtudod, hogy ki volt az, ki sírt miattad éjjeleket.
Elrejtem a szerelmed szívem mélyébe.
Érzel majd megbánást,Te is valaha,
S nem akarsz majd többé, senki mást soha!"

De már Én nem leszek, ki megtett mindent Érted,
Már nem leszek, kit szívedhez ölelhetsz .
Én, ki egykor csodás álmokat álmodtam,
Örökre lezárom szívembe a múltat.

Elmúlt szép idők,varázslatos napok,
De talán még egyszer lehetek majd boldog.
Tudom hogy az másabb szerelem lesz,
Mert igazán tiszta szívvel Téged szerettelek

86
. A csillagok közzé a Te neved suttogom,
De ezt nem halhatja senki jól tudom.
Csak a Hold halhatja mert Ő a cinkosom,
Ő tudja mit érzek mert neki suttogom

87
Néz ki az ablakon felhőtlen az ég,
A vágyaim szállnak most feléd.
Arra gondolok,most milyen jó lenne veled,
És vajon hiányzok e Neked

88

Jaj,de messze vagyok tőled,
De a szívem álmodik felőled,
Álmodik,de soha nem felednek,
Most is érzem,hogy igazán szeretlek.
A vonat robog a szívem dobog,
most érzem csak,hogy mindig rád gondolok

89
Karácsony

Téli szünet van most s karácsony lesz mindjárt!
Üldögélek egymagamban s nézem a fenyőfát.
Díszek, szaloncukrok,ékes csecse-becsék,
Csüngnek az ágain s lobog a gyertyafény!

Karácsony s ajándék mind szép és jó lenne,
Hogyha a világon mindig béke lenne!
Ne csak karácsonykor szeressen a szívünk,
Hanem egész évben barátokként éljünk!

Szűnjön meg ami rossz, legyen öröm, móka!
Barátokként éljünk és ne háborúzva!
Segítsünk egymáson, önként, szeretettel,
És ne nézzük azt, hogy mit nyerhetünk ezzel!

Ha segítünk máson szeretet vesz körbe,
S segítséget adva boldogabb jövőnk lesz!
Ennél nagyobb öröm nincsen e világon,
Mint, hogy boldogságunk másra is átszálljon

90
Búcsú(jó)
Bocsánatot kérek vétkemért,
Nem várom, hogy megbocsáss, de a kedvemért
Hallgass végig.

Történt már jó-rossz velünk s kérdezem:
Hogy jutottunk ide, nem érthetem.
Nagy- nagy rejtély.

Sírtunk együtt, és nevettünk,
Manapság viszont sokat veszekedtünk,
Kérdem: miért?

Túlontúl kaptam tőled rosszat és valót,
Lelkem már nem bírja a sok hasító szót.
Nagyon vérzik.

Változunk. Sok minden van, mit fel nem foghatunk.
Csak azt értettem meg, hogy ez így nekünk nem megy,
Sajnálom, bocsáss meg! De megértem, ha nem megy.

91
Szívem szíveddel együtt dobban,
Nem szerethet nálam senki jobban!
Olyan vagy nekem mint egy kedves virág,
Többet érsz nekem mint az egész világ!!!!!!!!!!!!
92
A percek órákká váltak,
És az órákból lassan hónapok lettek.
És rádöbbentem,már nem vagy mellettem.
Rájöttem,hogy az idő elszaladt,engem itt hagyott,
most egyedül vagyok.
Dehogy!!
Még messze nem adom fel,nem hagyom veszni,
Akiért tényleg érdemes élni!!
93
 ki egyszer már Tiéd lett,
S úgy érzed, örökre Őt szereted,
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, Érte küzdeni kell,
Ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
Örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
S úgy táncol, hogy elveszted az eszed
94
Még mindig kimondhatatlanul szeretlek, pedig egy párhét telt el a búcsúnk óta,
De még mindig előttem lebeg az utolsó óra.
Az utolsó, édes pillantás, mit rám vetettél,
Gyönyörű szemed, mivel egyszer, utoljára szemembe néztél.
Bárhová megyek, és bárhol is járok,
Mindenhol egy emléket találok...
Azt hittem, az átsírt éjjeleknek vége,
S hogy szívem elfelejt már Téged végre.
De hallottam csengő hangod, láttalak, s életre kélt az édes múlt,
Hiába küzdöttem, egyedül kevés voltam ellene,
így az emléked lelkem mélyén mindent feldúlt
95
Mondd! Miért nem értik meg, hogy Nélküled élni nem akarok?
Hisz, ha nem vagy velem, fáj a levegővétel, szinte belehalok.
Nem akarok már Nélküled élni, Nélküled nem is létezek,
Nem megy már semmi... minden fáj... Nélküled nem élhetek
96
Nem akartalak bántani téged kedvesem,
de túl nagy bennem már a félelem.
Te vagy kire én most vágyom,
hisz Te vagy a mindenem a világon.
Mégsem lehetek soha veled,
nem foghatom mostanában a kezed.
Hiányzol nagyon, oly egyedül vagyok,
mindenféle érzés bennem össze-vissza kavarog.
Nem tudom most, hogy mit tegyek,
bizonytalanság járja át megfáradt testemet.
Az egyetlen miben bízni tudok, a saját szívem,
beteg bár, de szeret, és ő az egyetlen kincsem.
Azt súgja nekem, hogy még Te is szeretsz,
bár nem vagy velem, de talán el mégsem feledsz.
Mindent megteszek, amire csak kérsz engem,
bármit, amit eddig még nem mertem.
De élni, csak Veled akarok,
ha nem lehet inkább meghalok.
Mondd miért vagy oly távol tőlem,
mondd miért nem fogod most a kezem.
Nincsenek velem, csak az ígéretek
97
Fejem búsan lehajtom, zokogok,
hisz hiába fohászkodom.
Ha nem szeret már,
nem tehetek mást,
csak halk szóval elengedem,
s hozzá hajolva, fülébe súgom:
Menj boldog utadra Kedvesem.
Én, még mindig nagyon szeretlek
98
Barátság-szerelem

A barátságból szerelem,majd imádat lett,
S ezt az érzést kifejezni nem lehet.
Nem tudom leírni mit érzek,
S félek soha nem értesz meg
99
Beteg volt szívem.

Szerelmes szívem egy kicsit beteg,
De enyhülést hoz két ölelő kezed.
Ha lelkemen érzem szerelmed melegét,
Gyógyszer nélkül tűnik el a betegség.

De ha a szerelemed lángja kihűlne,
Száz gyógyszer kevés, nem segítene.
A szerelem a legjobb orvosság mindenre,
Nélküle az ember lelke hamar kihűlne


100
Búcsú

Elérkezett az idő, melyet nem is vártam,
Melyről hosszú éjszakákon soha sem álmodtam.
Fájó szívvel kellett megfognom a tollat,
Hogy kopott hegyével bús levelet írjak.

Ne gondold kedvesem, hogy azért írom ezt,
Hogy megsajnálj, s elfeledjem nevedet.
Nem, azt ne tedd, hisz úgysem lenne jobb,
Enged meg, hogy kívánjam, mással légy boldog.

Nem vetem szemedre, csak most utoljára,
Ez már a végső, hisz nem kelek számodra.
Búval kell, hogy töltsem fiatal életem,
Mert akit én szeretek, nem szeret az engem.

Ha valaki szeretet, én szerettelek Téged,
Ha valaki szenvedett, én szenvedtem érted.
Mert, hát a szerelem, tudod, nem játék,
Ha nem szeretnélek, talán jobban járnék.

Ne hidd, ne hidd, hogy eltudlak feledni,
Rajtad kívül mást is oly nagyon szeretni.
Majd, ha a síron túl lesz az életem,
Ott sem fogok mást szeretni, csak Téged.

Boldogságod egét felhő ne takarja,
Gondolj néha arra, ki e pár sort írta.
Viseld el a napot, melyen el kellett válni,
Felejts el engemet, neked nem fog fájni
101
Volt barát!

Már nem tudok lenni a barátod,
S nem tudom leszünk-e még barátok.
Nem tudom, hogy tehetted velem,
Hogy szavaddal széttörted a szívem.

Már azt hittem végre van aki szeret.
De azt mondtad, Te nem éreztél ilyet.
Életem hibáját veled követtem el,
De tanultam belőle, sosem felejtem el.

Majd eljön az- az idő és nem fog így fájni
Majd lesz olyan ki a szívébe fog zárni.
Ezért nem is írok több verset neked,
Keres majd egy másik lányt hogy ír majd neked
102

A szerelem!

A szerelem egy boldogság,
Melyben sokszor érhet csalódás,
Nagyobb fájdalom már nem lehet,
Mintha elhagy az aki szeret.

Engem is ért egy ilyen,
Nem is olyan régen.
Bizony nem tudtam hogy szeretem,
S mostmár szenvedek is érte.

Hát nem is látod kedvesem?
Hogy elemészt a szerelem!
Remélem egyszer felnyílik
Szívednek majd szeme,

Az lesz életemnek
A legboldogabb perce!
Fájdalmamat most versbe öltöm,
Mert megszakad a szívem.
103
Szerettem veled lenni,
Oly jó volt beszélni,
Valamiért megváltoztál,
De ez nem az Én hibám.

Nem keresel nem kereslek,
Elfeledtél engemet.
Talán már azóta ,
Más lány fogja a kezedet.

De az élet megy tovább,
Majd hiányzok Én neked,
De már akkor késő lesz,
Mert akkor Én, nem felelek
104
Add a kezed a kezembe,
hadd nézek a két szemedbe,
hadd mondjam el azt neked,
hogy tiszta szívből szeretlek
105
Egyedül várom,hogy jöjjön az álom,
de nem tudok aludni mert csókodra vágyom.
Nem tudom,hogy hol vagy,
csak azt hogy tőlem távol,
Te nem érzed,így nem érted,
őrülten hiányzol!
Szeretnék hozzád bújni,
mert egyedül fázom,
szeretném ha tudnád,
Te vagy minden álmom.
Félek minden nap,hogy elveszítelek,
mégis félek kimondani:SZERETLEK

106

"Én várok Rád, hogyha várni kell, mert érzem, hogy jössz, s újra itt leszel, és többé nem engedlek el."
107
Ha meghalnék, vagy elmennék messze valahová,
Én ráírnám a neved az összes csillagra,
És mindenki látná,
Hogy Te jelented a világot számomra
108
Bármilyen messze vagyok tőled,
Mégis mindig álmodok felőled.
Bárhol vagy, soha nem feledlek
Boldog lehetsz mert igazán szeretlek!

Két szemedben égnek a csillagok,
Fognám a kezed, s a semmibe markolok,
Forrón vágyakozva simogatnám tested,
És a vakító fényben is Téged kereslek
109
Egy szív, egy lélek,
Egy mosoly, egy élet,
Egy perc, mit Tőled kérek!

Egy szív, mely érted dobban,
Rólad álmodozok titokban!

Egy lélek, mely engem éltet,
Bármit megtennék érted!

Egy mosoly, mely mindent megér,
S az örökké bennem él!

Egy élet, s csakis ez az egy,
Jól vigyázz rá, mert könnyen elmegy!

Egy perc, mely csak Téged követel,
S az a boldogság, hogy Veled tölthetem, mindörökké átölel!
110
Este, ha kigyúlnak a fénylő csillagok,
úgy fáj, hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az egész éjszakát
111
Ez a legszerelmesebb szív, mely nem tűr karcolást, mely inkább vérzik, mint szeressen mást
112
Történet
Késői érzés.

Azon a napon a lány szíve gyászba borult,
Úgy érezte,a világ most ellene fordult.
Egyetlen szerelme lemondott róla,
S Ő egy másik lány kezét fogja már azóta.

"Már nem szeretlek!"-vallotta be a fiú,
A tomboló tűz,mely szívében volt elmúlt.
De a lány nem adta fel,dacolt ellene,
S továbbra is tartotta a kapcsolatot vele.

A remény viszont egyre jobban elhagyta,
Mikor látta,hogy élete szerelme a másik lányt simogatja.
Időközben a fiú rájött hogy, még mindig szereti ,
De nem lépett,mert a szórakozás fontosabb volt neki.

A lány megkérte a fiút kezdjék elölről,
A fiú a fülébe súgta halkan, Szeretlek Kicsim.
Ám minden hiába,ő csak tovább kínozta a lányt,
A kötöttséget,az igazi szerelmet Ő nem vállalta.

Teltek a napok,teltek a hónapok,
A lányról már azonban régen nem hallott.
Egyik este,álmából felébredve,
Furcsa rossz érzés kapta el,
Ürességet és fájó hiányt érzett a szívében.

Érezte régi szerelme keserű hiányát,
Hiszen rég nem hallotta a lány kellemes hangját.
Hiányzott neki az arca,a forró ölelése,
A féltő gondoskodása,a lány maga egésze.

Másnap megjelent a lány házánál virággal a kezében,
Kisírt szemű édesanyja nyitott ajtót talpig feketében.
A fiú teljesen elfehéredett,s érezte nagy a baj,
Édesanyja csak annyit mondott könnyektől küszködve:hogy
Meghalt!
113
Mikor találkoztunk,csak mereven álltunk,
Egymásba fonódott tüzes pillantásunk.
Két szemed tükrében, elmerült a lelkem,
Bizsergő érzés,járta át a testem.

Csak néztél nem szóltál, oly némán áltál,
De tekintetted le nem vetted rólam akkor már,
Vágyat gyújtottál bennem ,egy egész életre.
S ez az érzés még mindig itt van a szívembe.

Ott és akkor tudtuk,hogy mi össze tartozunk,
Bármi fog történni,mi együtt maradunk.
Ez a pillantás volt, az ígéret földje,
Elindultunk rajta ,kéz a kézbe.

Be teljesült immár szerelmünk gyümölcse,
Pár éve már ennek,sorsunk egybe kötve.
Szavak nélkül tudjuk,mit érez a másik,
Megsúgja a szívünk, társunk mire vágyik.

Össze kovácsolta életünket egy érzés,
Hogy is kezdődőt egy tüzes össze nézés.
Járjuk együtt az élet rögös utjait.
Reményben hittben és oly sok szeretetben
114
Hiányzol, mert szeretlek,
Hiányzol, mert nem vagy mellettem,
Hiányzol, mert a szívemnek csak te kellesz,
Hiányzol, mert nélküled élni NEM lehet
115
"Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán,
Ha véget ér, ígérd meg azt, hogy néha gondolsz rám!
Hogyha majd egészen távol jársz, ha szíved máshoz húz is tán,
Kérlek ne feledj el végleg, gondolj néha rám
116
Fáj, mikor Rád gondolok,
Fáj, hogy nem veled vagyok!
Fáj, hogy sorsunk így alakult
117
Mit gondolsz mi vagyok,a polcon egy játékszer?
Mire ha szükséged van,néha napján leveszel!
Azt hiszed könnyű,számomra az élet?
Hogy lábadozó szívemet,Te is csak széttépted!

Úgy bánsz velem, mintha nem fájna semmi!
S nem tudod szavaimat, már komolyan venni.
Inkább nem is szólok, s várok csendesen.
Hát ha a kő szíved,egyszer észre vesz.

Közel vagy hozzám és mégis olyan távol,
Kőszíveddel,Te kegyetlen, miért velem játszol?
Szilánkokra töröd szívemet a csenddel,
Mert hozzád bújnék olyan nagy kedvvel.

Hiába gyötörsz, mert csak Te vagy az álmom,
Ezen a világon csak Te lehetsz a párom.
Hiszen neved szívembe van vésve, kedvesem,
S az összetört szilánkokról sem kopik le teljesen
118
Ha nehéz a szíved, mert feledni nem tudod,
Érzed a hiányát, mert szívedben űrt hagyott.
Nem tudsz mást szeretni, már próbáltad, hiába
Ha felriadsz álmodból, mert nem ölel imádva,

Hangja füledben cseng, bár már napok elteltek,
Nem látod az arcát, bár fényképét eltetted.
Ha úgy érzed, nincs helyed nélküle
Hunyd le a szemed és álmodjál vele.

Úgy érzed meghalsz, nyisd fel két szemed,
Talán, talán még egyszer újra feléd nevet…
Ha egyszer újra szerelmes szavait súgja a füledbe,
Még egyszer bevallja, hogy te vagy a mindene.

Talán még egyszer karjaiban tart kedvesen,
S újra megcsókolja ajkad, újra, szerelmesen.
Majd egy nap újra szorítja két kezed,
Talán ő is tudja hogy feledni nem lehet…

Feledni csak az tud, ki nem szeretett igazán,
Ki csak hamisan nevetett a szerelmese kínján…
Ki csak azért ölelt, mert nem volt egy másik,
Talán most már van más, ki az ölelésére vágyik.

De talán egy nap rájön, hogy mit jelentettem neki,
Mert én az életemnél is jobban tudtam szeretni.
Talán egy nap rájön, vagy talán soha,
DE az élet majd lesz hozzá is mostoha.
119
Szerelem az élet azt már jól tudom,
Csak ne kellet volna oly sokat csalódnom.
Szerettem volna az életben valamit,
S helyette elveszítek valakit.

Meg tanított az élet csodás dolgokra,
Csak arra nem hogy a szívemre vigyázzak.
Hát nem vigyáztam,nem figyeltem reá,
Ez lett a vége egy szörnyű csalódás.

Amikor azt hiszed,legjobban szeret,
Szíved érte lángol, és csak úgy remeg.
Bár hogy is szereted, nem fogod látni,
De nem fogod soha többé szívedből kizárni.

Neked adtam mindent, de Te nemet mondtál,
El dobtad a szívem,s beletapostál.
Ha tudtad volna, hogy akkor mit élek át,
De szívembe a fájdalom csitul már.

Ne tudd meg soha a szív is fájhat,
Hogy a sok öröm is bánatra válhat.
Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni,hogy újból szeresünk
120
Hiányzik a mosolyod, hiányzik a nézésed,
Hiányzik érintésed, hiányzik mindened!
Nekem nem kell más,
S ez is csak egy őszinte vallomás,
Amelyet szívem súg legbelül,
S mint a hervadó virág vagyok egyedül.

Úgy érzem, mindig is Téged szerettelek,
Most nélküled szenvedhetek eleget!
Szívem érted dobban,
Nélküled nem élhetek boldogan
121
Ez a kín, ez a szomorúság,
Mérhetetlen fájdalmasság!
A szerelem oly nehéz,
Hozzá 2 élet is kevés!
Vannak emberek, kik szerelem nélkül maradnak,
S egyedül, magányosan rohadnak!
Én úgy gondoltam, nem így akarom végezni,
Ezért Veled akartam a világot élvezni!
Rájöttem, Nálad jobban senkit sem szerethetek,
S a boldogságban is csak Veled lebeghetek!
Szeretlek, s szeretni is foglak,
Még akkor is, ha a szép napok elmúlnak
122
Gyere és álmodjunk együtt valami szépet,
Tegyünk róla, hogy soha ne érhessen véget!
Veled lenni minden vágyam,
Szenvedéllyel szeretni, csókolni lágyan!

Gyere és szeress boldogságban,
Gyere és éltess boldogsággal,
Gyere és nevess rám Drága,
Te vagy életem álom párja
123
Összetört szív (szép,de búcsú)


Csak egy szó, csak annyi hogy vége,
S összetört szívem oson az éjben.
Fájdalmas minden ami rád emlékeztet,
Hisz oly szép volt, tényleg szerettelek.
S így érzem most is, bár már nem kéne
Hisz boldogtalan lettem, itt hagytál engem.
De elengedlek, mást nem tehetek,
Fájdalmasan azt mondom:ég veled.
Most már menj, légy Te nagyon boldog ,
De kérlek ne feledd, soha azt amit mondok.
124
Azt a percet feledni nem tudom,
Mikor csókod itt égett az ajkamon.
Karomba zártalak,a testem vágyban éget,
Éreztem hogy szeretlek és Te is szeretsz engem.

Ne titkold el mi a szívedben él,
Nem kértem tőled semmit csak legyél enyém.
Nem fogynék ki a csókból sohasem,
Mert Te vagy az egyetlen igaz szerelem.

Szívem dobbanása mindig fájdalmas,
De ha erős lennék akkor nem számítana.
Eszembe jutnak azok a percek,
Amit együtt töltöttünk csak mi ketten.

Szeretlek míg élek szeretni foglak,
Ezt az egyet soha nem titkoltam.
Szemed varázsa meg igézet engem,
Tárd ki a szíved és szeress kérlek.

Ha majd el múlik minden,
És majd nem kellek neked,
Csak azt az egyet kérem,
Hogy sose felejtsél el....
125
Ennyi évet vártam,
De megkaptam, amire vágytam.
Sokat kellett csalódnom,
De veled, minden gondom könnyen megoldom.

Olyan jó mikor beszélsz hozzám,
Hallom a hangod, bár mindig velem volnál.
Ha mellettem vagy érzem más, vagyok,
Ha rád gondolok, még az ég is felragyog.

Ha látlak, úgy ver a szívem,
Hogy levegőt sem kapok.
Ha azt mondom, szeretlek,
Érzem mindent, oda adok.

Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
Hisz ha fáj, már azzal is megnyugtatsz: Drágám, megértelek.
Olyan jó, hogy vagy nekem, és mégis: félek.
Ha nem vagy velem, úgy érzem, nem élek.

Muszáj, hogy lássam azt a két gyönyörű szemet.
Ami, ha rám néz, azt mondja: olyan jó veled.
Csak egyet kívánok, csak egyetlen egyet:
Hogy veled töltsem le az egész életemet.
126
Megpróbálom elmondani, hogy fontos vagy nekem,
Cserébe csak annyit kérek, fogd meg a kezem.
Szerelmem. Nincs szebb dolog a világon,
Minthogy a te szívedet én örökké imádom.

Szükségem van rád, és szükséged van rám
Minden percben mintha a hangod hallanám.
Nem érted meg, hogy mindenem a tiéd,
Szívem-lelkem odaadnám egy csókodért.

Kell, hogy érezd, amit én érzek.
Ha nem látlak, a nap sem éled.
Tudod, hogy szeretlek, hányszor mondjam még,
Vagy csak azért nevetsz ki, mert a te szíved nem ég?

Most arra gondolok, hogy milyen buta voltam.
Nem lehet! Nem igaz hogy benned is megbíztam,
Ez csakis az én hibám, hogy naiv voltam,
De rájöttem, ha hibám volt, mindig mást okoltam.

Eljött a pillanat, hogy eleresszelek,
Hogy ne legyek szerelmes többé, én mindent megteszek.
Nem könnyű, mert nincs szebb érzés, mint valakit szeretni,
De a legnehezebb dolog a földön, feledni
127
Búcsú (de szép)
Nem tehetek róla még mindig szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja, feledjelek.
Tudom Én hogy Ők mondák az igazat,
De az ember mindig csak a szívére hallgat.

Nem tudlak feledni, bár sosem leszel enyém,
De ébren álmodozni az mindig nagyon szép.
Kívülről olyan vagy mint egy szelet kenyér,
De belülről nézve,szíved olyan mint a jég.

Míg szívedet melengettem, az enyém hűlt ki,
Már nem akarok a múltra gondolni.
Nem akarom soha hogy vissza gyere hozzám,
Mert akkor a szívem jégcsap lesz már.

Játszottál szívemmel össze is törted,
Feledem emléked nem akarlak Téged,
Ha majd eljön az idő, szép vőlegény legyél,
Az esküvődőn azért Én is ott leszek ne félj.

Állok majd szépen a többiek között,
S elbújok majd az oszlopok mögött.
De ott leszek veled mindenütt mint a szél,
Most búcsúzik tőled, egy lány akit régen szerettél
128
EGY FIÚ ÉS EGY LÁNY BESZÉLGET

A lány kérdezi: Mond csak szívem nem vagy fáradt,eljöhetnél ma nálam.
A fiú válaszol: Nem megyek most, vadász útra kell mennem.
A lány k: De mond csak szívem, mire vadászol,talán egy új szívre vágysz?
A fiú v: A lányt kit szeretek szőke,él hal értem, de a vörös sem rossz mert annak a szíve dalol, a barna, az olyan csábos kiért szívem kalapál most, a fekete, az olyan rejtély, ha megun a fejemet venné.
A lány k: Hát akkor miért nem vagy hű drágám? miért futsz a más szekere után?
A fiú v: Nem tehetem mert szeretem mindegyiket.
A lány k: Ó te hűtlen csavargó
a szíved miért nem nyugtatod?
 A fiú v: A lány ki él hall értem,már nem lehet a kedvesem.
A lány k: Ó te buta fiú,azt hiszed nem szeret,nem érzed a szerelmet?
A fiú v: Nem tudom bár, százezerszer mondta hogy nagyon szeret.
A lány k: Ne kételkedj a lány szívébe, Én mondom szeret Téged.
A fiú v: Bár most elmegyek, így becsapom a szívemet.
A lány k: Miért teszed ezt vele? nézz mélyen a szívedbe.
A fiú v: Elmegyek mert konok vagyok, és hazug volt az egész dolog.
A lány : Értem már, de aki Téged szeret az egy szőke lány, annak szíve érted eped.
A lány: Hát menj buta fiú, magányos leszel egész utadon, A sors kísértsen mert eldobtál egy hű szívet.
129


Mikor összevesztünk akkor jöttem rá hogy mennyit is érsz nekem.
Hogy nagyon beléd szeretem!
Ha elveszítelek vége az életemnek.
Remélem velem maradsz és fogod a két kezem.
Kérlek maradj velem!
Nélküled semmit sem ér az életem.....
Mikor csókolsz szívem lángra robban s torkomban dobban.
Mikor velem vagy ez az érzés kap el nyomban....
Olyan vagy nekem mint víz a Dunában........
Víz nélkül a Duna semmi,mint ahogy én nélküled 1 senki
Remélem örökre fogsz szeretni!
130
Gondolj Rám,őrizz meg engem a szenvedély múltán,ha véget ér,ígérd meg azt hogy néha gondolsz Rám!Hogyha majd egészen távol jársz,ha szíved máshoz húz is tán,kérlek ne feledj el végleg,gondolj néha Rám
131
Szeretsz?-kérdezte a lány a pasiját.
Nem!-válaszolt a fiú.
És sírnál ha most elmennék?
Nem!!
Eleget hallott a lány hát elindult az ajtó felé de a fiú megfogta a kezét és azt mondta:
Nem szeretlek hanem IMÁDLAK!!
És nem sírnék hanem meghalnék!!
És megcsókolta a lányt!!
132

most szívből jövő verset írok neked,
avval kezdem milyen jó volt veled.
azt hittem eltudlak felejteni de rájöttem ez nem fog menni,
félek én hogy így is marad ,sírok és szenvedek miattad.
már nem láttalak régóta,telik az idő azóta.
te már engem felejtesz,mint egy poharat elejtesz.
hiába is kereslek ,
csak egyre jobban szeretlek
Hiányzol...nagyon szeretlek
133
Magasan járt a nyári napsugár,
Tombolt kint a perzselő forróság.
Július vége volt, boldog voltam,
Vagy talán addig csak vak voltam?
Az irodában hűvös volt,
A gépemen egy e- mail landolt.
Hirtelen és váratlan jött,
A címzett is meglepődött.
Kedves volt és jól esett,
Hogy a küldő megnevettetett.
"Áratlan" levelezés kezdődött
S titkon szerelem szövődött.
Küzdöttem ellene szüntelen,
Mert jegygyűrű van a kezemen.
Lassan már az ősznek is vége
S beleszerettem a levél küldőjébe.
Ő is tudja, hogy mit érzek,
S miért nem lett randevú a vége.
Hidegek már a reggelek
Hullnak a falevelek.
Aranysárgák, bordók és barnák,
Elhagyják az éltető fát.
Csak én nem tudok feledni,
Minden levelet kitörölni.
Eszembe jutnak a szavak,
Látom kedves mosolyodat.
Mindjárt itt a tél,
Te örökre elmentél?
Miért gondolok rád,
Hisz ez nagyon fáj.
Tudom, hogy Te is ezt érzed
Mikor a két szemedbe nézek.
Mikor a közelembe vagy,
Minden szó elhagy.
Nagyon kedves vagy Velem,
Talán ettől csitul le a szívem.
Ha majd hullik a fehér hó,
Szerelmünkön ez lesz a takaró.
Minden fájó sebet befed,
Anélkül, hogy érintenéd a kezemet.
Küldés

134
Két szó az egész: SZERETLEK TÉGED,
De ez az érzés nem hagy nyugodni mégsem,
Mert nem vagy most velem és így nem élek,
Hiányzol, mint testnek a lélek.
Várom a percet  mikor újra velem leszel,
És akkor  szorosan átölellek.
Kár, hogy nemtudom kifejezni mennyire szeretlek,
De hidd el nekem el soha nem feledlek
135
Töröm az agyam, mit írjak Neked,
De mindig más felé jár az eszem.
Arra gondolok, hogy nagyon hiányzol,
S e versel tudatom, Te vagy mindenem a világon
136
Történet(egy anyuka,és egy lányról)
Anyu, megesküszöm neked, én hallgattam rád.
Drága ajakaid mondták: ,,Ne csinálj rosszat” – lányod betartotta szavát.
Nem ittam semmit, nem vettem be semmilyen pirulát,
Tudod anyu, én mindig hallgatok rád.

Anyu, megígértem neked, hogy óvatos leszek,
Én nem tehetek róla, hogy más részegen vezet.
Én vigyázok, nem vezetek soha féktelenül,
De anyu, akkor miért én fekszem most itt eszméletlenül?

Hallom a mentőst, azt mondja: Már nem tehetünk semmit érte.
A sofőr könnybe lábadt szemmel a bocsánatomat kérte.
Mindenki, Mindenki rohan, szalad össze-vissza.
Egy valakihez szólok: ,,Kérem, csak anyut hívja!”

Anyu segíts! Már alig kapok levegőt.
Kérlek, siess, fogd a kezem, s adj egy kis erőt.
Valaki odajön hozzám, s kérdi: Nem fázol lelkem?
Nem .- Motyogtam halkan. Hisz meleg véremben fekszem.

A járókelők között feltűnik egy ismerős alak,
Rám néz és esztelenül felém szalad.
,,Te vagy az anyukám! Végre, itt vagy velem.
Ne sírj, nem fáj. Csak a bánatodtól szakad meg a szívem.

Azt mondod: ,, Szeretlek kicsim, itt vagyok veled”
Könnyeiddel lemosod saját véres kezed.
Anyu mondd: Miért pont velem történik ez?
Hogy utoljára láthatlak, és utoljára mondhatod, hogy szeretsz?

Anyu, Te vagy a legjobb édesanya a világon.
Testemmel, lelkemmel minden porcikádat imádom.
Anyu, én jó lettem általad, miért nincs mindenkinek ilyen anyja?
A sofőrt se volt ki az életre megtanítsa!?

Kérlek anyu beszélj hozzám, már alig hallom a hangod.
Csak zokogsz és zokogsz, s kezeddel lányod kezét tarod.
Szeretlek anyu, s kérlek apámnak is mondd meg.
Jó helyre megyek, a haláltól én nem félek.

,,Ne hagyj itt kislányom” De már nincs erőm válaszolni neked.
Annyira gyenge vagyok, megcsókolom kezed,
S, hogy ne lásd hogy meghalok, magamhoz húzlak,
S utolsó szavaimként az súgom:,,Ne félj anyu, én mindig veled leszek!”
137
TÖRTÉNET
(Egy autóbalesetben meghalt lány emlékére)


Egy szomorú történet ez, semmi más,
Szerelemről szól, miben égett egy gyönyörű lány.
Cudar valóság ez, az élet kegyetlen showja,
Nem dönthetjük el mi lesz földi létünk sorsa.
Enny volt a neve ennek a széplánynak,
Kivel a szülei mindig rosszul bántak.
Nővére, Niki volt a kincs, a világ közepe.
Sokszor gondolt arra, hogy saját magát megölje.
Így élt a lány. Álmodott és bízott,
Bízott, hogy megkapja mire mindig áhított:
,,Egy fiút kívánok, aki megérdemel”
De nem tudta, hogy ki szerelmet áhít, szenvedésre lel.
Gyönyörű nap volt ez, egy vasárnap reggel,
Ilyen szép napsütésre Enny mindig felkel.
Kisétált az ajtón, nézi, jött-e már az újság,
S abban a pillanatban mintha szíven szúrnák.
Meglátott egy fiút, aki a lányon csak nevet,
Enny zavarában elejtett minden levelet.
Szerelem ez? Tetszés? Vagy kapkodás?
Első látás? Tűzben égés? Vagy miegymás?
Beszélgetni kezdtek, lassan ismerkedtek,
Két nappal később már kéz a kézben mentek.
Szerették egymást napról napra jobban,
Úgy égtek a szerelemben, mint bűnös a pokolban.
Enny szülei nem nézték jó szemmel-e frigyet,
Boldogságuk felhalmozott sok-sok irigyet.
Összesúgtak hátuk mögött halkan.
,,A gazdag lány és a szegény fiú egy karsztban?”
Az anya tiltotta a szerelmet,
Enny térden állva kért kegyelmet.
,, Könyörgöm anyám, ne tilts el tőle,
Ha nem látnám többé, a bánat megölne.”
Az édesanya gondolkodott, s nem tehetett mást,
Nem tudná elviselni a társaságban a szégyenvallást.
Egy nap mikor a lány a szobában búsult,
Az anya bement, a lány csak meredten bámult.
,, Beszélnem kell veled lányom.
Amit mondok, már most szánom, bánom.
Atyád úgy döntött elhagyjuk otthonunk,
Messze megyünk, el, míg nyugalmat nem kapunk.”
,, Ne tedd ezt anyám, megölöd a lányod,
Inkább porrá leszek, minthogy elhagyjam-e várost.”
Meghallotta ezt Enny édesapja,
Bejött, s ráförmedt a könnyben úszó lányra:
,,Azt meglátnám én te kis pimasz!
Egy szalmalángért elhagysz minket? Taknyos kamasz.
Majd ha testemet már féreg szedi szét,
Akkor hagylak itt buta cseléd!”
,, Márpedig én maradok. Ha hiszi, ha nem.
Ki nem lépek innen, vagy tőből vágják le a kezem.”
,,Megmondtam Enny, ha láncra verve viszlek,
Akkor is jössz, s szót fogadsz, ha kérlek.”
Eljött hát a reggel, az indulásnak napja.
Néma csöndben áll a város apraja és nagyja.
Valami történt. Valami félelem honol a tájon,
A madarak is hallgatnak, a köd is fennmaradt a fákon.
Készen áll a kocsis a nagy utazásra,
Enny anyja a lépcsőn áll, hogy a házat utoljára lássa.
Körbenéz, s eszébe jut mik történtek,
Összegyűjtött megannyi, megannyi emléket.
Észrevette, hogy résnyire nyitva van Enny ajtaja,
S mikor bement, hogy felkeltse, ott feküdtek egymás mellett vérbe fagyva.
A búcsúlevélen:,, Sajnálom, tőletek most elválok,
Szeretlek apám s anyám, de ezt ti akartátok.”
Enny anyja ájultan esik össze,
Az apa felszalad, de a látványtól ő is lehull a földre.
Egy percre mintha megállt volna az élet,
A szülők levegőt sem vesznek, ahogy egymásra néznek.
Összeborulva sírnak, s egymástól azt kérdék:
,,Miért nem hagytuk, hogy az életüket éljék?”
Elcsendesedett a ház, mindenki gyászban.
Csak egy női hang zokog méla búslakodásban.
Enny anyja a szobában súrolja a véres padlót,
Kisírt, fáradt szemmel föltekint, s mintha látna egy álmot.
Enny áll előtte. Ez nem álom, látja,
Nem hisz a szemének. Mit keres itt az ő halott lánya?
,, Biztos csak álmodom” és lehajtja a fejét,
Enny lehajol, s megfogja anyja kezét:
„Drága anyám, ki óvtál, s neveltél engem,
Tudom, jót akartál, s bocsásd meg mit tettem,
Szeretlek, én is megbocsátok minden rosszat,
De az életemnek csak rossz pillanatai voltak.
Mióta megszerettem őt, mindent másképp látok,
Nem érdekelt az sem, hogy velem rosszul bántok.
De kérlek anyám, most eressz el engem,
Míg bűntudatod van, nem lesz helyem a mennyben.
Apámnak is mondd meg, szeretem, s óvd őt,
Követni akar engem, azt hiszi, hogy megölt.
Most drága édesanyám, csókolom a kezed,
Ne sírj, hisz a síron túl én boldogságba leszek.
Ne félts engem, a szerelmem vigyáz rám,
Ó anyám, egy ölelésért mindenem odaadnám.
Most mennem kell, az Isten áldjon meg titeket,
Nagyon szeretlek, ezt soha, soha ne feledd!”
138

Az első vitánk maga volt a pokol.
Utálom, ha valaki mindenért engem okol.
Persze az édes békülésért mindig sokat tettünk,
Szerelmesek voltunk, mégis mindig veszekedtünk.
Rájöttünk, hogy már csak fájdalmat okozunk egymásnak,
Nem így akartuk, . Útjaink mégis elváltak!!
139
Történet
††"Volt egyszer egy kisleány, egy szép fiút szeretett de a fiú őt megcsalta s könnyen nevetett. A kislány egyre várta visszavárta kedvesét de a fiú nem jött el másnak adta a szívét. A kislány nem tud várni, a fiú nem jön el, a sínekre ki kell állni, hogy a vonat üssön el. Közeledik a gyorsvonat, megcsikordul a kerék, s egy-kettőre kitódul a kíváncsi nép. A tömegből jön egy fiú, lesüti két szemét, rápillant a kisleányra s felismeri kedvesét. Tudtam, hogy eljössz vártam én, most már mégis tudom te vagy az enyém! Lehanyatlik a lány feje, lehunyja két szemét, mire az orvos megérkezik a lány már nem él. A tömegből jön egy lányka, átfogja a fiú derekát, majd kedvesen szól hozzá: menjünk kedvesem tovább! Nem megyek én innen szólt a fiú csendesen ŐT SZERETTEM TISZTA SZÍVBŐL, Ő VOLT AZ ÉN KEDVESEM
140
Mit ér az élet,ha nem vagy velem?
Mire jó a szerelem,ha nem fogod kezem?
Én csak bízom és remélek,olyan ez,mint egy lassan ölő méreg...
Mégis vágyom rád és SZERETLEK nagyon.
Hogy vagy nekem,többet ér,mint bármilyen vagyon
141
Szeretni valakit csodás dolog,
mert a szívünk érte dobog.
Csókolni kit szeretünk boldog érzés.
Hogy milyen jó ,ha van valakink nem kérdés.
Milyen boldog az ki szerelmes,
mert a sors vele éppen kegyelmes!
S ha elvesztjük azt kit szeretünk,
könnyes szemmel bánatosak lehetünk
142
A távolság közénk állt,
őrzi lelkem bánatát.
Egy elmosódott fényképről az arcod látom már.
Te álmodozva engem vársz,azt a forró éjszakát,
mikor ajkam rád talált,
lehet igaz sem volt már.

Nem feledem el,
hogy engem csókolsz,
nem feledem el,
hogy karodba zársz,
de mégis tudom eljön
egyszer és újra vár
az igazi forró nyár!
143
Egy mámorító érzés ennyi volt az egész,
De elmúlt,elfújta könnyedén a szél.
A búcsú sem volt oly annyira szép,
Pedig ez járt volna,de már semmi az egész.

De rájössz arra majd egy szép nap,
Hogy egy jó szívet dobtál,a kútba.
Amit el dobsz mert már nincs szükséged rá,
De meg tetted, és már nincsen folytatás.

Hát menj és ne gondolj többé Rám,
Nem kell nekem ez a fájó barátság.
Már nem akarok gondolni arra a napra,
Amikor a szívembe fogadtalak.

Hidd el,már Én is nagyon bánom,
Csak fáj, hogy ezt nem így látod.
Ha majd egyszer vissza gondolsz Rám,
A szíved mélyén, ott leszek talán.

Most csak csendben állok,és csak fúj a szél,
És már újabb holnapot a szív már nem remél.
Némán hallgatom a választ bár jól tudom,
De úgy látszik,Te nem tudod mondanod
144
Rád gondolok én minden éjjel,
Rólad álmodom kedvesem,
Szeretnélek feledni,de ezt nem lehet,
Gyenge vagyok mert a szívem téged szeret.

Egyedül vagyok szomorú a szívem,
Mert csak rád gondolok, hol lehetsz kedvesem...?
Mindig rólad álmodom nem tudlak feledni!
Mégis mit tegyek, mást nem tudok szeretni
145
Egy halvány remegés
Végig fut rajtam
Szerelmes lettem
Pedig nem akartam!

Jól eső borzongás
Amit hangod okoz,
Az őrjítő szerelem
Mit az egekig fokoz

Micsoda boldogság
Ha arcodat látom,
Bódító szerelem
Csodálatos álom!

Mesébe illő érzés
Mikor csókodat várom
Ajkunk egybeforr
Forró szád a számon

Ünnep minden perc
Amikor veled lehetek,
Szerelmes andalgással
Foghatom kezedet

Este ha elválunk
Arcodat látom
Lehunyt szemmel fekszem
Míg rám talál az álom

Éjszaka ha alszom
Akkor is velem vagy
És együtt repülünk
Ha az álom elragad!
146
Tudom most fájni fog amit most mondok,
De hidd el mást nem tehetek,mert így gondolom.
Álmaimnak mind örökre vége,
Bocsásd meg kérlek hogy el megyek Tőled.

Lehet hogy maradnék,lehet hogy elmegyek,lehet hogy el feledlek örökre.
Most még álmodom rólad,de egyszer az álomnak vége,
Most még ajkamon ég csókodnak utolsó íze.
Most még érzem tested melegét,de egyszer ez is véget ér.

Nehéz el búcsúzni Tőled,nagyon fáj a búcsúzás,
De egyszer véget érnek az álmok,s nem lesz több zokogás.
Tudom hogy van másik aki nálam többet ér,
De egyszer a másiknak is vége, s egyszer minden véget ér!!!!
147
Mikor lehunyod szemecskéid gondolj rám,
s ígérem álmaidban vigyázok rád.
Ha paplanod alatt elférünk ketten,
szoríts helyet magad mellett,
ígérem gyengéd leszek,
mint a harangvirág harmatcseppje
148
Este van, az álom mégis elkerül,
Itt fekszem az ágyamon egyedül.
Rád gondolok, s arra a kis időre
Ami akkor este történt meg.
Csókoltál,öleltél-
Hazudtál-utána felálltál
S elmentél.
Én mégsem haragszom Rád,
Csak reménykedem,
Hogy Te is gondolsz még rám.
Rossz mindennap látni,
Muszájságból Rád mosolyogni,
Minden rosszat eltitkolni,
S esténként a párnámat telesírni.
149
szeretlek életem csak érted élek, nemtudom tagadni, meghalok érted. mindennap rád gondolok, másra nemtudok. reggel, délben és este a szívem csak érted dobog. hiányzol már nagyon életem, kár, hogy nem vagy énvelem. de remélem nem leszel sokáig távol, érted élek örökké a mától. remélem veled élhetem le az életem, mert te vagy nekem a mindenem!!
150  
                     ÉJSZAKÁRA
Feküdj az ágyba, betakarlak, hunyd le szemed, megcsókollak .álmodj rózsát, szép világot ,álmodra majd én vigyázok!

152

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj
153

Téged kereslek, utánad vágyom, nem hiányzott így még senki a világon
154
Te vagy a kezdet, te vagy a vég, nélküled borús, felhős az ég.
155
Csak veled látom szépnek a napot, téged szeretlek, remélem tudod
156
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban.
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
157
Szeretnék kiscica lenni, öledben megpihenni
Dorombolni csendesen, úgy aludni édesen
158

Elvesztem benned, szeretlek és ez soha nem változik
Amíg a testem a világban él addig a lelkem csak Rólad álmodik
Te vagy az első, a zene meg a második örök szerelmem az életben
Đe Te nem vagy velem, mert hibáztam, és az érzéseimben tévedtem
Talán jön egy lehetőség újra, hogy megint a szemedbe nézhessek
Vajon megadatik e valamikor, hogy még egy utolsó percet kérhessek
Tudom megbántottalak többször, s lehet hogy összeomlott egy álom
Đe szeretlek Téged, és akarlak Téged mostmár minden áron

159
"Itt vagy te és én, köztünk a világ... látszólag nagy a távolság... de benned a szív, és bennem a vér épp úgy lázad... itt vagy te és én, bennünk a világ, s az érzések olyan egyformák.. és a szívünk legmélyén, ugyanúgy élünk mindent át, te és én..."
160

„Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...”
161
"Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged...mindenestül!"
162
„Szeretlek szívemmel, Szeretlek lelkemmel, Szeretlek ábrándos Őrült szerelemmel!...”
163
„Te vagy az egyetlen a Földön akiért mindent megteszek, Veled az életem töltöm, Nem csak múló perceket. Nem ígérek kincset, csillagot, Csak hű szívet adhatok, Érzem, másé nem lehetsz, Én is csak a Tiéd, Ha igazán szeretsz!”
164
„Érezd, hogy észrevettelek, hogy végre akarom, hogy akarj, és ne csak velem légy, de velem is maradj!”
165
ÚJ ÉVRE
Utolsó napján ennek az évnek szerencse malackák megint útra kélnek.
Azt kívánom  neked, hogyha arra járnak, térjenek be hozzád,
maradjanak Nálad!
Boldog Új Évet
165
ÚJ ÉVRE 2
Egy angyalt küldök neked,
Tegye szebbé az életed,
Tegyen pénzt a zsebedbe.
Vigyen boldogságot a szívedbe.
Vegyenek körül barátok,
Boldog Új évet kívánok

166
„Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érezem, hogy te vagy az igazi
167
Mindent szabad, csak fogd a kezem, küzd át magad velem az életen.”
168
„Azt hittem szeretnek, pedig csak játszottak velem; minden, amit eddig hittem, romokban hever. Összetört szív, s talán már néma érzések suttogják: nem érdemes sírni, ennyi volt a boldogság. Nehéz a könnyes szemen uralkodni, hisz őt senki sem tudja majd pótolni. Néma minden, hisz még fáj a szív, s azt hiszed, hogy ez soha nem lesz többé így. Talán igazad van, de ha így is lenne, gondolj az együtt töltött, boldog percekre. Hisz annyi minden közös emlék, forró csókok, meleg ölelés... S most minden szertefoszlott. Közös álmok, vágyak, tervek, minden, miket együtt terveztetek. Ennyi volt, s te már tudod, sohasem feleded el őt, bárhová is juttok. Az ő szerető szívét nem lehet feledni, mert megtanított arra, hogyan kell szeretni. Forró ölelések, csókok, s minden, mit ajkaitok egymás felé mondott. Ha most már vége is, tudd, hogy sohasem feledhet el ő téged, hiszen élete egy részét szentelte néked. S ezt kitörölni, elfeledni még akkor sem lehet, ha szíve majd egykor egy másikat szeret. Ennyi volt, mi szép volt s jó, hidd el, ez nem múlandó. S hidd el azt, ne kételkedj benne, ha végső búcsúd közeleg, ő lesz az utolsó, ki azt mondja, ég veled, szerettelek, s talán még most is így érzek. Tudom, ez már késő, s tán te ezt nem is érted, hogy mért hagytalak el, ha szerettelek téged….”
169
BUÉK

Nem múlik el év,öröm,és fájdalom nélkül. Újév hajnalán  töröld meg
Könnyes szemed. Légy vidám,tervezd a jövődet. Ehhez kívánok Boldog új évet!:)

170
„Ölelj át, hogy biztonságban tudjam magam, Szoríts sokáig, de halld meg még a szavam. Táncoló veszély, szakadék mélye vár, De mi legyőzünk mindent, mert ketten vagyunk már!”

171
"Bízok benned, mert vigyázol rám Jó veled mert odabújsz hozzám, Ha fázok Te gyengéden ölelsz, S ha beszélek mindig rám figyelsz. Ha rám nézel szemed ragyog, Érzem veled boldog vagyok
172
"Tanuld olvasni sok néma jelem, Szemmel is hall, az okos szerelem
173
szeres, hisz oly rövid az élet szeresd azt ki szívből szeret téged én szeretlek,az életemnél is jobban,annyiszor gondolok rád ahányszor a szívem dobban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése