ANYÁK NAPJÁRA

Anyukám, anyukám

Anyukám, anyukám, találd ki,

Hogy az én kincsem, ugyan ki?

Ki más is lehetne, ha nem te?

Ültess gyorsan az öledbe.

Anyukám szeretlek



Anyák napján Téged

virággal köszöntelek,

és csak annyit mondok:

Anyukám, szeretlek!



Anyukám szeretlek,

virággal köszöntelek,

mint a gyönge gyökér

a jó anyaföldet



Gondoztál nap, mint nap

aztán évről, évre.

Tanítottál dalra, szóra,

szívre szépre.



És ma anyák napján

mint a mag a földet,

életadó anyám,

virággal köszöntelek

Reggel óta tanakodtam

Reggel óta tanakodtam,

mit mondhatnék teneked?

Olyan szépet gondoltam ki,

Elmondani nem lehet.

Nem leltem rá szavakat,

még verset sem találtam.

Minden, amit elmondhatnék,

itt van egy szál virágban.

Egy szívem van...

Ha száz szívem volna:


Mind érted dobogna,


Szelíd arcod mind a százban


Napfényként ragyogna.


Áldjon meg az Isten


Jártadban, keltedben.


Hová nézel a virág is


Ott nyíljék legszebben.


Nincs több, csak egy szívem,


Csak egyetlen egy van:


Ám, de százzal sem tudnálak


Szeretni már jobban.


A te neved zengi


Minden dobogása...


Szálljon reád édesanyám


Az Isten áldása!

Pásztorné Antal Magdolna

Nagymama családja





Olyan jó, hogy itt vagy köztünk drága mamikám,

Úgy gondoskodsz sokszor rólam, mint az anyukám.



Ha az anya dolgozni megy, te fogod meg a kezem,

Szólok, hogy éhes vagyok, megkérdezed mit eszem?!



Bármi gondom, bajom van, te azt mindig megérted;

Hogyha kérem, elmeséled legkedvesebb mesémet.



Most ezen a szép ünnepen szívből köszönt unokád,

Tudod, mama úgy érzem, hogy veled teljes a család!

Nagymama köszönöm!

Pásztorné Antal Magdolna - Nagymama köszönöm!

Nagymama, de ritkán látlak!

Úgy szaladnak az évek...

Mondani szeretnék valamit;

Figyelj most rám, kérlek!



Tudom, hogy az anyukámat,

Te nevelted fel nekem....

Boldog lehetsz; mert én Őt,

Nagyon, nagyon szeretem!



Esténként, ha hozzá bújok,

Sokszor arra gondolok....

Nagymama ha te nem volnál,

Hogy lennénk most boldogok?



Könnyek szöknek a szemembe,

Úgy szeretlek mamikám...

Nézd! Virággal köszönöm meg,

Neked az én anyukám!

Pásztorné Antal Magdolna: .Az én anyukám -

Amikor én kicsi voltam,

Pocakjába laktam,

Kedves hangját nevetését,

Ott is jól hallottam.



Megszülettem egy szép napon,

Karjaiba tettek;

Rám mosolygott, halkan mondta;

Majd Én felnevellek!



Óvó keze, tekintete,

Most is vigyáz mindig rám;

Meg dicsér, ha jó vagyok...

A többit nem is mondanám.



Hogy ha most az ölébe venne,

A fülébe suttognám:

Tudod anya....

Nekem van a legszeretőbb anyukám!

Anyu

Tudok egy varázsszót,

ha én azt kimondom,

egyszerre elmúlik

minden bajom, gondom.



Ha kávé keserű,

ha mártás savanyú,

csak egy szót kiáltok,

csak annyit, hogy: anyu!



Mindjárt porcukor hull

kávéba, mártásba,

csak egy szóba került,

csak egy kiáltásba.



Keserűből édes,

rosszból csuda jó lesz,

sírásból mosolygás,

olyan csuda-szó ez.



"Anyu, anyu! Anyu!"

hangzik este-reggel,

jaj de sok baj is van

ilyen kis gyerekkel.



"Anyu! Anyu! Anyu!"

most is kiabálom.

Most semmi baj nincsen,

mégis meg nem állom.



Csak látni akarlak,

anyu, fényes csillag;

látni, ahogy jössz, jössz,

mindig jössz, ha hívlak.



Látni sietséged,

angyal szelídséged,

odabújni hozzád,

megölelni téged.



(Nadányi Zoltán)

A mi édesanyánk

A mi édesanyánk drága szent egy asszony

Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,

Mert bizony az élet nem nagyon kímélte

A gondot, a sok bajt végtől végig élte.

A mi édesanyánk drága szent egy asszony,

Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,

Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,

Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.

Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:

Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,

Tudunk-e valaha hálásak is lenni,

Tudunk-e valamit ezért neki tenni?

Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,

Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,

Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,

Ezért szent a mi édesanyánk.